Munka és munkaerő

Az eddigi legnagyobb zöldmezős beruházás végre megérkezett, a keddi alapkőletétel formájában kézzelfogható valósággá vált. A francia PSA Peugeot-Citroe#n autógyártó csoport, amely ágazatában Európában a második legjelentősebb, 2006-tól számítva évi 300 ezer gépkocsit szerel majd össze Nagyszombatban. A 30 milliárd koronát súroló nagyberuházás összesen, közvetve és közvetlenül mintegy 10 ezer embernek teremt – remélhetőleg jól fizető – munkát, ami óriási szó egy olyan országban, ahol mintegy 450 ezer állástalant tartanak nyilván. Az autóüzemnek köszönhetően Szlovákia földrészünk vezető járműgyártójává válik, s ezt szó szerint kell érteni. Az előzetes számítások szerint a pozsonyi Volkswagen folyamatosan felfutó termelésével együtt 2007-től számítva nálunk 1000 főre 100-120 legyártott gépkocsi jut majd, s ezzel arányaiban messze lekörözzük az olyan jelentős államokat, mint Németország és Olaszország, sőt a mindig igazodási pontként kezelt Csehországra is ráverünk. Az egyéb járulékos kedvező hatások, mint például a nyugati technológia, a vállalatirányítás átvétele, az alvállalkozói kör kiépülése, mind-mind közismertek, ám legalább egy tényező bizonytalan. Vajon lesz-e elegendő képzett és rugalmas munkaerő? A kérdés látszólag abszurd, hiszen mint jeleztük, nálunk százezrek vannak állás nélkül. Mégis indokolt, elég csupán a pozsonyi Volkswagenben alkalmazottakat szállító buszok rendszámtábláit megnézni. Nem egy esetben a fővárostól akár 100 kilométeres távolságban is kell embereket toborozni ahhoz, hogy megfelelőeket találjanak. Márpedig a Peugeot-Citron 2003 végétől gyakorlatilag a Volkswagenben dolgozókkal azonos profilúakat fog keresni, ráadásul a két telephely közti távolság alig 50 kilométer. ĺgy kiderülhet, hogy ugyan Szlovákiában sok a munkanélküli, ám kevés a modern technológiákhoz felnövő, valóban képzett, rugalmasan reagáló munkaerő. Reméljük, ez hosszabb távon nem fog komoly akadályt jelenteni, ám ha mégis, akkor a következő következtetéseket kell levonni: az oktatásügy nem a valóságot figyelembe véve képezi a diákokat, a kényszerű tétlenségre ítélt alkalmazottak pedig csak a hagyományos, 1989 előtti szintű ágazatokban képesek elhelyezkedni, a mai kihívásoknak viszont már nem tudnak megfelelni. Alig három év leforgása alatt kiderül, aggályaink helytállóak-e vagy sem.