Múltat – megnyitni

Rudolf Schuster ismét negatív közszereplővé vált az elmúlt héten. Most azzal borzolta fel sokak kedélyállapotát, hogy újratárgyalásra visszaadta a parlamentnek azt a három törvénytervezetet, amely a kommunista múlt felderítését, hosszabb távon pedig talán a lezárását szolgálná. Az államfő ebben a választási ciklusban egy tucatnál is több jogi normát nem írt alá. Olykor a legtöbb szakértő véleménye szerint is indokoltan, gondoljunk csak a multinacionális kereskedelmi láncok szlovákiai tevékenységét szabályozó elképzelésekre. Most azonban merőben más a helyzet, mert főleg az úgynevezett ügynöktörvény megvétózására aligha lehet elfogadható érvet találni. Schuster sem erőltette magát ilyen indok keresésével, hiszen a szóvivője útján mindössze azt közölte, ennek a tervezetnek néhány rendelkezését jogi szempontból nem eléggé egyértelműnek, sőt, alkotmányellenesnek véli. Lehetséges, hogy az államfő mindössze annyit tesz, hogy mossa a kezeit: ő nem írta alá a dokumentumot, a többi pedig a törvényhozás dolga. Az sem elképzelhetetlen, hogy késleltetni igyekszik a történelmi igazságtételt, hiszen a cseh példán láthatja, hogy nemcsak a letűnt rezsim titkosrendőrségének irattárát nyitják meg, hanem a néhai állampárt, a népi milíciák és más elnyomó szervezet levéltárait is, s ha ez a gyakorlat Szlovákiában szintén folytatódna, akkor esetleg ő is sok mindenben érintett lehet. Ám számos történelmi tény, legújabban pedig a csehországi és a magyarországi gyakorlat igazolja, hogy a múltat nem végképp eltörölni, elhallgatni, hanem a dokumentumokat hozzáférhetővé kell tenni – éspedig megfelelő törvényekkel – minden állampolgár és kutató számára. Csak így kerülhető el, hogy félinformációk révén egyesek gyanúsítgatások és zsarolások zavarosában halászgassanak. Például a Cibulka-féle névsorral, amelyről maga a szerző is azt állítja, hogy a lista nem teljes és az érintett személyekről annyit árul el, hogy – az ún. bizalmiak és besúgó-jelöltek egy részét kivéve – tudatosan együttműködtek a belső elhárítással. Ugyanerről beszélt a minap Mécs Imre, a magyar kormánytagok múltját vizsgáló bizottság elnöke is, aki szerint csupán az említett levéltárak anyagai adhatnak választ arra, hogy a gyanúsított ügynök volt-e, vagyis aláírta-e a beszervezési papírt, adott-e jelentéseket, s kapott-e pénzt ezért. Csak ezek után lehet egy-egy személy tényleges tevékenységéről egyértelmű morális, esetleg jogi ítéletet mondani.

A tisztánlátás érdekében Szlovákiában is meg kell hát nyitni az eddig lakat alatt tartott levéltárakat. Remélhetően néhány nap múlva lesz megfelelő számú személy és kellő politikai akarat az ebben a felállásban talán utoljára összeülő törvényhozásban, hogy újra megszavazza azt az ügynöktörvényt, amely nélkül nem lehet lezárni a múltat.