Modellmutató

Agresszív, egymás iránt egyre türelmetlenebb világunkban még jobban örül az újságíró, ha olyan tanácskozáson vehet részt, amelyen a világ kis és nagy dolgait jórészt azonos értékrend alapján megítélő személyiségek cserélnek eszmét. Külön öröm, ha ők mindannyian közép-európaiak, s e régió identitásának karakterisztikus jegyeit, sajátosságait, mindezekkel együtt pedig más térségek lakosaira is jellemző azonos elemeit kutatják. Ennél is melengetőbb érzés, amikor ezek a közéleti személyek közlik, hogy szlovákiai magyar partnerük, barátjuk kedvéért utaztak Pozsonyba. ĺgy nyilatkozott Göncz Árpád, aki elmondta: Szigeti Lászlónak, a Kalligram Kiadó igazgatójának a baráti meghívására jött el a Közép-európai Alapítvány tanácskozására. Ugyanígy volt ezzel Paul Lendvai is, hiszen ő meg arról beszélt, hogy ha nem becsülné nagyra Csekes Erika eddigi tevékenységét, s nem kap tőle olyan szép levelet, akkor bizony ki nem mozdult volna az előrehozott képviselőházi választásokra készülő, felbolydult Bécsből. Minden bizonnyal ők sem – miként a tanácskozás más neves vendégei sem – bánták a Fórum Szálló tanácstermében eltöltött napot. Hiszen egyéni és nemzeti sorskérdésekről zajlott a vita: vajon milyen is napjaink magyar, szlovák, cseh, lengyel identitása, mekkora a szerepe a nemzeti öntudatnak és a formálódó európai azonosságtudatnak, s melyek azok a közös értékek, amelyek révén szót értünk mi, közép-európaiak, magyarok és nem magyarok. Karl Schwarzenberg, a cseh államfő egykori tanácsadója a véres huszadik századot hozta fel mementóként. Amikor minden közép-európai nemzet legalább egyszer meg akarta semmisíteni saját kisebbségét, amikor véres diktatúrák igyekeztek eltaposni minden másként gondolkodót, mindent és mindenkit, ami és aki eltért az uniformizált és egyedül üdvözítőnek kikiáltott eszmétől. Nacionalista tébolyról beszélt, amely a közép-európai nemzeteket is – kivétel nélkül – megmételyezte az elmúlt évszázadban is. Ezekből a tébolydákból már kirángattuk magunkat. De jure már a demokratikus világba tartoznánk. De facto azonban a közép-európai közösségekben előítéletek, különböző elfogultságok, hamis mítoszok, vélt és valódi sérelmek lappangnak. És rombolnak mindmáig, sok millió lélekben is – hangoztatta számos neves előadó. Ebből a felemás állapotból kellene előbbre araszolni, a tényleges közép-európai szolidaritás irányába. Ez a találkozó modellt is mutatott: többnyire angol volt az előadás és a társalgás nyelve, de senki sem ütközött meg azon, aki magyarul vagy csehül szólalt fel, senki még rosszalló pillantást sem vetett arra, aki az anyanyelvén társalgott hangosan barátaival. Ez a nyelvi, tágabb értelemben kulturális sokszínűség is Közép-Európa és az egész kontinens olyan értéke, amelyet őrizni kell. A konferencia szervezéséből is jelesre vizsgázó rendezők minden bizonnyal gondoltak arra is, hogy az itt elhangzott előadásokat, magvas gondolatokat minél hamarabb és minél több híreszközben közkinccsé kell tenni. Hogy annyi véres és ostoba feneségek ellenére és ellenében erősödjék a közép-európaiság tudata.