MKP-s macskajaj

Az új elnök minden bizonnyal Menyhárt József lesz, aki a választások egyik nagy meglepetését produkálta. Most úgy néz ki, Menyhárt mögött fel tud sorakozni a párt. Ki azért, mert tényleg benne látja a megoldást, ki azért, mert a jelölést elvállalók közül őt tartja a legalkalmasabbnak. A párt szempontjából azonban két másik momentum is fontos lesz, ha nem fontosabb, mint az elnök személye: kik kerülnek be még a párt vezetésébe, és ők képesek lesznek-e leszámolni a párton belül az utóbbi időben egyre inkább elhatalmasodó önáltatással.  Ez utóbbi azért is fontos, mert ha ezt nem teszik meg, az MKP nem fog tudni elrugaszkodni a jelenlegi vesztes pozícióból. Néhány példa.  Azt ismételgetni, hogy az MKP valójában jól szerepelt a választásokon, miközben harmadszor nem került be a parlamentbe, százalékos arányban pedig csökkent a támogatottsága, olyan hazugság, amit nem kellene bevennie a pártgyomornak. Azzal pedig egyenesen röhejes áltatni a választókat és a párttagokat, hogy a választási küszöb csak fikció, hiszen ezt a fikciót a párt nem tudja sem eltörölni, s mint az megmutatkozott, (egy képzavarral élve) megugrani sem. Meg kell próbálni túllépni azon a mantrán is, hogy jöjjenek a fiatalok.  Jöjjenek azok, akik ezt tudják és akarják csinálni. Ha ezek nagy öregek, akkor jöjjenek azok. Persze, néhány arcot nem kellene visszaengedni az élvonalba, olyanokat, akik a párt jelenlegi helyzetéért felelősek.  A legfontosabb azonban a negyedik pont. A csónak háromszor elment.  És el fog menni negyedszer is, ha nem fogja fel a párt, hogy nincs több választója, mint amennyi eddig is volt, vagyis egyedül nem képes megküzdeni a fikcióval. Ezért minél gyorsabban tárgyalni kellene a Híddal egy esetleges választási koalíció lehetőségének megalapozásáról. A párt ehelyett a szlovák partnereket erőlteti, ami nagyon fontos ugyan, de ez a barátkozás másodrendű amellett, hogy egyáltalán a felszínen maradhat-e az MKP. Kissé elhamarkodott, érzelmileg túlfűtött döntés volt a választások után elutasítani a Híd meghívását a tárgyalásokra, de érthető is, hiszen a Híd egy olyan kamikazekoalícióba ment bele, amiről nem lehetett sejteni, mit tesz a párttal és a preferenciáival. Most azonban úgy tűnik, a Híd stabilizálta a támogatottságát, s lehetősége lesz azt még növelni is. Ismerve a Híd rátartiságát, pár hónap múlva már Bugárék is azt gondolhatják, hat százalék fölött vannak stabilan, minek tárgyaljanak egy négyszázalékos párttal. Így ha valaki itt komolyan gondolja a lehetséges együttműködést, igen gyorsan lépnie kell. Vagyis az MKP új elnökének a háttérbe kell szorítania azokat a kelepelőket, akik szerint az idő fogja megoldani a párt helyzetét. Ezért nem mindegy, kik kerülnek be az MKP vezetésébe.  Minden attól függ, kijózanodik-e az MKP a választások utáni sírva vigadós, magyar virtusos részegségből, vagy a macskajaj határozza meg a következő hónapokat is, ami viszont végzetes lehet. Kivéve, ha tényleg helyi szinteken akar csak működni, és megelégszik azzal, hogy rendszeresen kiküld egy kiszolgált politikust az EP-be.