Mitől lettem még szomorúbb...

Szomorúan olvastam a keddi Új Szóban, hogy a pedagógusok átlagkeresete a szlovákiai átlagbéreknek csupán 83 százalékát teszi ki. Még bánatosabban veszem tudomásul, hogy a kultúra területén dolgozókról már évek óta szó sem esik. A havi statisztikai kimutatásokban – amelyet egyetlen szlovákiai magyar napilapunk is rendszeresen közzétesz – erről a „nemzetgazdasági” ágazatról” szó sincs. Az évi kimutatások a kultúrát az „egyéb közszolgálati ” címszóba sorolják, amelyben a múlt évi átlagbér 10 220 korona volt. Ez a 2002. év 13 511 koronás szlovákiai átlagfizetésének 75,6 %-a. Bizony, ez a pénzügyi és biztosítási ágazat 27 094 koronás átlagához, a víz, villany-és gázszolgáltatók 19 516 koronás átlagbéréhez, a közlekedés, posta és hírközlés 14 533 koronához viszonyítva igencsak csekély. Pedig a kultúra, legalább olyan fontos, mint a fenti ágazatok. Fokozottan érvényes ez hazai magyar nemzeti közösségünk szemszögéből nézve.

Önálló jogalanyisággal rendelkező, állami pénzből (is) működtetett hivatásos intézményünk alig van. Az, hogy a szlovákiai kulturális intézmények évi támogatottsága milyen szintű, azt ma már igen nehéz megmondani, hiszen az önkormányzatiság jótékony hatására, szinte minden intézmény máshová soroltatott, adataikhoz egyszerű halandónak nincsen hozzáférése. Van ugyan egy központi szerv, a Szlovák Kulturális Minisztérium amelynek Nemzetiségi Főosztálya elvileg akár a magyar jellegű intézmények költségvetésének figyelésével és elemzésével is foglalkozhatna, azonban ez csak részben van így. Sőt azt kell feltételeznem, hogy még a minisztériumon belüli adatok változásaira sem mindig figyelnek oda. Mással nem tudom megmagyarázni pl. a következőket. Tudjuk, hogy a szlovákiai nemzetiségek kulturális céljaira 1993-ban 140 milliót különített el az állami költségvetés. Ez a keret 2001-re 50 millióra csökkent, bár ez előrelépésnek volt tekinthető a mečiari időszakhoz viszonyítva, amikor ez a költségvetési tétel majdnem teljes egészében elapadt. További előrelépést könyvelhettünk el a 2002-es évre szavatolt 80 milliós összeg jóváhagyásakor is. A jóváhagyott összegek sorsa azonban nem ilyen egyértelmű. A 2001-es 50 milliós keretet ugyanis a minisztérium saját hatáskörében 43,8 millióra csökkentette. 2002-re a minisztériumi költségvetés megfelelő táblázatában feltüntetett 86 millió pedig a valóságban 61,9–re apadt, tehát a parlament által szavatolt összeghez képest legfelsőbb kulturális hivatalunk csaknem 25 milliót nyelt el a szlovákiai, nem hivatásos nemzetiségi kultúrára szánt összegből.

A hivatásos kulturális intézmények adatai hasonlóan elszomorítóak és talán még áttekinthetetlenebbek. Az egyes megyei önkormányzatok az információkat – tájékoztatási törvény ide-vagy oda, amely szerint mindenkinek joga van hozzájutni a közpénzekkel összefüggő adatokhoz – nem szívesen adják ki. Ugyanez érvényes a Nemzeti Színházi Központra is, amely a nemzetiségi színházak részére csak a saját tevékenységük elferdített számadatait bocsátja rendelkezésre. Ennek természetesen oka van. Elsősorban az, hogy ne lehessen objektíven összevetni a szlovák nyelvű intézményesített kultúra és pl. a magyar intézményeknek juttatott támogatások adatait. Mire gondolok? Például a két szlovákiai magyar színház költségvetési támogatására. Az elmúlt évben színházaink tevékenységére együttesen (beleértve az egyszeri, elsősorban a komáromi színháznak juttatott kisegítő összegeket is, amelyek az átlagos évi támogatással szemben magasabb összeget eredményeznek) 28,449 millió Sk támogatás jutott. Ez az összeg Szlovákia 10 %-ot kitevő magyar lakosságának teljes színházi célzatú juttatása. Ezt az összeget kellene összehasonlítani a 25 szlovákiai állami és önkormányzati színház adataival. Mivel ezek közül csak négy (és a két magyar) színház költségvetése ismert, legalább ezeket vessük össze. A Szlovák Nemzeti Színház 313,791 millióval gazdálkodhatott, A pozsonyi Új Színpad 35,624, a besztercebányi Állami Opera 51,264 és a kassai Állami Színház 61,969 millióval. Ez összesen 462,648 millió Sk. Ha csak ennek a négy színháznak a támogatását vesszük alapul, százalékarányunk szerint akkor is kb. 46 millióra lenne jussunk és nem a fenti összegre, és hol van még a maradék 19 színházzal való összehasonlítás? A „csúsztatások” közül az egyik legkézenfekvőbb, amikor a beruházási jellegű támogatásokat hozzáadják a működési költséghez. Ezzel él például a Nemzeti Színházi Központ is – így lehet kimutatni a valóságos adatokat meghaladó összegeket. Sokszor és sokan emlegetik például rosszallóan, hogy a kassai Thália Színház milyen óriási mértékű építési támogatást kapott 1999 és 2001 között. Ennek teljes összege mintegy 34 millió Sk volt – ezt kapta 33 év tevékenysége alatt, tehát egy évre lebontva kb. 1 milliót. Valóban nagy pénz, köszönet érte. Tavaly, tehát 2002-re a Szlovák Nemzeti Színház (1 színház 1 évre ) 385,8 milliót kapott építkezésre. Ennek tükrében valóban sok a Tháliára szánt összeg?

Az átlagbérek ürügyén kezdtem elmélkedésemet. Nézzük meg végezetül ezt a területet. Látnunk kell, hogy e tekintetben nagyon nagy különbségek vannak a kulturális szférán belül is. A kulturális minisztériumhoz tartozó 32 intézményben az átlagbér 16 805 Sk. Ezen belül pl. a Lúčnicában 30 940 Sk, a Szlovák Nemzeti Színházban 20 050 Sk volt az elmúlt évben, míg az alsó határt a kassai Állami Színház 11 080 és a kassai Kelet-szlovákiai Képtár 9 977 koronával képezi. Két színházunkban, a komáromi Jókai Színházban 9 742 Sk a kassai Tháliában (beleértve a több mint 100 tájelőadásért járó 600 Sk átlagos havi pótlékot is ) 10 575 Sk. Ez az összeg tartalmazza az alapbért, a személyi-és vezetői pótlékokat és jutalmakat is. Felvetődik a kérdés: ezért a fizetésért a jó képességű, tehetséges színészeket hosszabb távon is színházainknál lehet tartani? Valóban ők a hibásak, ha pozsonyi szlovák színházakhoz szerződnek, Magyarországra mennek, vagy elhagyják a pályát ? Felvetődik a kérdés, ha csak ezt sikerült elérnünk, valóban jó döntésnek számít, hogy színházainkat megyei fennhatóság alá rendeltük? Elsősorban a Thália esetében megyei fennhatóság alatt biztosítva van-e a színház fennmaradása, az össz-szlovákiai tájolás lehetősége? Nem kellene-e addig gondolkodni a színház jövőjén ameddig annak pozitív alakítására úgy a politikai, mint a gazdasági lehetőségek adottak?

Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója