Mitől koldus valaki Brüsszelben?

Megtörténik néha, hogy az ember nehezen hisz a fülének. Duka Zólyomi Árpádnak nemrég csak gratulálhattunk, hogy hálás választói bekarikázták őt az Európai Parlamentbe. Most azonban már nem tudjuk, mit gondoljunk róla. Nem élhetek koldusként – jelentette ki azzal kapcsolatban, hogy 80 ezer korona helyett esetleg 40 ezerre csökkentenék a fizetését. Nem élünk már a postagalambok korában, így tudjuk, hogy egy euroképviselő a fizetése mellé napidíjként tízezer koronát kap. Vagyis egy napra annyit, mint a Duka Zólyomi Árpádot karikázó magyarok nagy része egy hónapra. Márpedig ez Brüsszelben sem koldusjövedelem, jut belőle taxizásra, sőt akár mindennapi kiadós tengeri herkentyűvacsorára a belvárosi étteremnegyedben. A politikusok nem szegények, de rossz érzés, amikor ennyire levetik az álarcukat. Ha az MKP pozsonyi embereit nem látja el elég életszagú információval, tudunk néhány más intézményt ajánlani, amely friss felmérésekkel szolgálhat arról, mit gondolnak a dél-szlovákiai emberek a kolduslétről, meg általában saját kilátásaikról.

A hét elején közzétették, hova is készül nagy külföldi munkaadó az illetékes állami ügynökség közvetítésével. A listát olvasva feltűnő volt, hogy a megnevezett helyiségek között még véletlenül sem fordult elő környékbeli. Ehhez tegyük hozzá a külföldi érdeklődők tapasztalatát, amely szerint ha állami támogatásra is számítanak, országunkban még mindig elengedhetetlen a megfelelő politikai háttér. Amikor tehát két év múlva minden párt summázza az általa elért eredményeket, sokatmondó lesz az elmúlt négy évben letelepedett 10 millió eurónál többet beruházó külföldi cégek székhelyét ábrázóló térkép. Ha Dél-Szlovákiában a pontok sűrűsége legalább az országos átlagnak lesz megfelelő, nem lesz mit kifogásolnunk. Ilyen szempontból jó hírnek számít, hogy a héten a kormány is foglalkozott egy naszvadi beruházó ügyével. Aki arrafelé jár, egy ideje figyelemmel követheti, miként nőnek a fóliák helyén egy gyár falai. A kormány ezt közérdekű beruházásnak nyilvánította, lehetővé téve a piaci áron történő kisajátítást. Lehet, hogy Naszvadon kicsiben a zsolnaihoz hasonló helyzet alakult ki, mi egyelőre maradjunk abban, hogy azért jó, ha egy gyár is szerepel a munkaerő-kínálatban. Fenntartva persze azt, hogy emellett még ezer más területe van az életnek, ahol segíteni lehet a munkahelyteremtést.

A mindennapok szürkesége mellett e helyen igyekszünk követni a hosszú távú kedvező folyamatok jeleit is. Ezen a héten az Európai Bizottság látta úgy, hogy a visegrádi négyek közül csak hazánknak van reális elképzelése a költségvetési hiány csökkentésére. Ráadásul az adóreform eddigi hatásai akár a korábbinál optimistább forgatókönyvet is megcsillantanak. Brüsszel szerint az esetleges többletbevételt fogyasztás helyett a költségvetési hiány lefaragására kell fordítani és ezzel a pénzügyminisztérium is egyetért. Kérdés persze, mi lesz a parlamentben, ahol most éppen teljesen áttekinthetetlen a helyzet. Manapság sokat beszélnek az ellenzéki puccs lehetőségéről. Bár ezt mindenki tagadja, ennek legbiztosabb jele egy osztogató jellegű jövő évi állami költségvetés lenne, ami gyorsan letaszítaná Szlovákiát a vezető reformország pozíciójából.

Még egy jó hírt találtunk. A statisztikai hivatal az első negyedévről annyira kedvező makrogazdasági jelentést tett közzé, hogy azóta is mindenki azt keresi, melyik kiindulási adatban lehet a hiba. Egy biztos, az állam fogyasztása csökkent, ami dicséretet érdemel. Akadt persze rossz hír is: a jövő évtől évi 350 koronás villanyáram-emeléssel adózunk az atomlobbi szórakozásának. Viszont fény a sötétségben Ivan Mikloš kijelentése, hogy ezzel számára lezárult a Mohi Atomerőmű állami segédlettel történő befejezésének témája.