Misa, az új grúz király

Senki másnak nem volt esélye a 36 éves, az Egyesült Államokban jogászdiplomát szerző Michail „Misa” Szaakasvilivel szemben. Mindenki eljátszotta a szerepét: az amerikai kormány 21 millió dollárt folyósított az ügyvivő kormánynak. Az pontosan kifizette az elmaradt nyugdíjakat, rendezte a villanyszámlákat, megédesítve ezzel a grúzok szilveszterét. A maradék pénzből pedig megrendezték az elnökválasztást. Demokratáink sem vesztek össze: a rendkívül népszerű Misát indították közös jelöltként. Négy ellenfele önjelöltként szállt ringbe Misa ellen, főképp a maguk szórakoztatására. A nemzetközi diplomácia közben csendben meggyőzte a központi hatalom ellen ágáló Adzsáriát, hogy az autonóm területen is legyenek választások. Az orosz diplomácia nem tiltakozott. Választás előtti incidens is csak egy történt: rakétatámadás érte a forradalom legnagyobb mediális támogatóját, a Rustavi 2 televízió épületét. Bagatell ügy. Az „izgága” Kaukázusban ezt a kötelező minimális erőszaknak tudták be. A televízió épületénél tüsténkedő politikusok nyugtatták a népet: nincs semmi gond. Nem is lett. Vasárnap késő este a Rustavi 2 elsőként jelentette be Misa – nem hivatalos – győzelmét.

Választ kaptunk a felvetődő kérdésekre, hogy a választók vajon hajlandók-e az urnákhoz járulni, illetve képesek-e két hónappal az előző voksolás után elejét venni a választások csalásoknak?

Képesek voltak. Az istenadta nép a felmérések szerint a 80 százalékon felüli részvétellel adta áldását a rendszerváltásra. Még a trónfosztott Sevardnadze elnök is eljött, és szép dolgokat mondott Misáról. A választások menetére felügyelő EBESZ-ODIHR választási missziójának gyorsjelentése is nyugodt vasárnapról számolt be. Még akkor is, ha a szakmai véleményekből könnyen kiolvasható, nem sikeredett minden fényesre, meg demokratikusra.

Egészen idáig valóban meseszerűen történt minden. A valóság azonban egy kicsit keményebb. A pragmatikus Szaakasvili, aki Sevardnadze igazságügyi miniszteréből vált az ellenzék vezérévé, nyugati egyetemeken végzett csapatával a mindent átszövő korrupciót szeretné felszámolni és megteremteni a gazdasági jólét alapjait a világ egyik legszegényebb országában. Elnöki hozományul az ország 1,7 milliárd dolláros adósságát kapta.

A gazdasági célok mellett azonban politikai-katonai kihívásokkal is meg kell küzdenie a fiatal elnöknek. Az orosz diplomácia már most azzal gyanúsítja az új, de még a beiktatásra váró elnököt, hogy a két független tartományt – Dél-Oszétiát és Abháziát – fegyverrel próbálja majd újra grúz fennhatóság alá vonni. Függetlenségüket bizonyítandó, az oroszok által támogatott két autonóm régióban nem is tartottak választásokat. Ráadásul az orosz külügyminisztérium a régi nótát fújja, és a csecsen lázadókkal példálózik. Grúzia szerintük szinte szövetségesként bánik a csecsen fegyveresekkel. Tbiliszi kényelmes menedéket biztosít számukra, aminek fejében – szólnak az orosz vádak – a csecsen fegyveresek a grúz hadsereg oldalán harcolnak az abház szeparatisták ellen.

Szaakasvilit valószínűleg az adzsáriai konfliktus kezelése érlelheti elnökké. Ha Adzsária is teljesen függetlenné válik Tbiliszitől, akkor Grúziának – kis túlzással – marad a főváros és pár tucat falu. Egy fegyveres konfliktusokkal terhelt Grúziába pedig még Misa karizmájának köszönhetően sem fog dőlni a lé, azaz a befektetők elfordulnak egy ingatag országtól.

Persze ez a fajta befektetéscsalogató szöveg a teljes nyugat-orientáltságot sugalja Moszkvának. A Grúziával kapcsolatban annyit ragozott – Oroszországot kikerülő és az orosz cégek kaukázusi olajmonopóliumát egy csapásra megszüntető – Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezeték befejezése után a grúz kormány mindesetre fellélegezhet. De a 2,7 milliárd dollárnyi befektetés aligha oldja meg Grúzia összes gondját-baját. Ráadásul a grúz családok költségvetésének jó részét az Oroszországban élő családtagok által hazautalt juttatások teszik ki, és a grúz mezőgazdasági termékek óriási hányada éppen Oroszországban talál piacra. Ez a fajta függőség lavírozásra készteti majd az új grúz politikai generációt.

Mivel Oroszország gyaníthatóan nem mondta ki az utolsó szót, a nemzetközi közösségnek ajánlatos lenne vigyázó szemeit Grúzián tartani. A grúz demokratizációs kísérlet egyedülálló a térségben. Nemcsak a Kaukázus politikai fejlődését befolyásolja, de várhatóan hatással lesz Közép-Ázsia országaira is. Misából akkor lesz valódi király, ha képes ezen az úton tartani országát.