Mire átszakítjuk a célszalagot, eltűnhet a cél

Néha az az érzésünk, hogy amelyik komoly nemzetközi szervezetbe belépünk, vagy csak jelezzük tagságunkat, az rögvest „ágynak esik”, elkezd akadozni, csikorogni. Tavaly alig léptünk be a NATO védelmi szervezetébe, máris az euroatlanti válság kellős közepén találtuk magunkat. Hosszú évekig ácsingóztunk az Európai Unió ajtaja előtt, ám amint átléptük a küszöböt, rögvest szűkmarkúságba, kicsinyességbe ütköztünk, pedig nagyon igyekeztünk átvenni az eurokraták madárnyelvét. A képzeletbeli nadrágszíjon alig győztük ütni az új lyukakat, csak hogy megfeleljünk a sorozatos gazdasági reformok által diktált karcsúsításnak, amelyek egyik végcélként az euró 2009-es bevezetését tűzték ki célul. Már éppen kezdtünk volna megbékélni azzal, hogy a legnagyobb címletű bankóval, az ötszázeuróssal sokan csak fényképen fognak megismerkedni, tekintve, hogy az országos nettó átlagbér napjainkban átszámítva még a 400 eurót sem éri el, amikor derült égből villámcsapásként érkezett a hír: az unió veterán tagjai kezdik megkérdőjelezni a közös fizetőeszköz életképességét. Ha ez így megy tovább, akkor rövidesen hiába felelünk meg az imaként mormolt, az euró alappillérének számító maastrichti kritériumoknak, hiszen mire a célszalagot átszakítjuk, maga a cél tűnik el. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a törékeny, lírai költők szívük választottjával, akiknek tolla alól csak addig sorjáznak a legszebb versek, amíg a kiválasztott hölgyre csupán a távolból sóvárognak.

De térjünk vissza a földre, a hazai rideg valóságba, ahol Ľudovít Kaník munkaügyi miniszterünk legszívesebben halálra dolgoztatna bennünket. Kaník ugyanis nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió 48 órában korlátozza a heti munkaidő felső határát. Szerinte ha kevesebbet dolgozunk, akkor csökken a versenyképességünk. Egy biztos, idegességünk, nyomorremegésünk viszont nem csökken, ha a megyék által meg (nem) szervezett autóbusz-közlekedésre gondolunk. A munkalázban égő alkalmazottak többségének ugyanis nem mindegy, hogy az egyes megyék milyen viteldíjakat szabnak meg. A regionális árkülönbségek csak fokozódnak, ha majd a vasúti közlekedést is a helyenként mélyrepülést produkáló megyei önkormányzatok veszik át.