Minimálbér a mérlegen

A munkáltatók szerint a legalsóbb bérkategóriába sorolt alkalmazottak számára már így is eléggé magas a megengedett legalacsonyabb bér; vannak cégek, ahol ez átlagban 8 ezer korona körüli. Az egyetemet végzetteknek például ugyanis legalább a mindenkori minimálbér kétszeresét kell fizetni azoknál a cégeknél, ahol nincs kollektív szerződés. Márpedig a kis- és középvállalkozások zömében nem dolgoznak ki kollektív szerződést. A felsőfokú végzettségű fiatalok meg – érthetően – keveslik a havi 11 ezer koronát. A minimálbér emelése minden nemzetgazdaság számára fogas kérdés. Pedig ténylegesen csak az alkalmazottak töredéke dolgozik ennyiért. A statisztika szerint nálunk az összes alkalmazottnak mindössze a negyed százaléka, vagyis mintegy 1300 munkavállaló kap minimálbért. Ez önmagában nem nagy szám, de tudni kell, hogy vannak ágazatok, amelyekben az átlagbérek minimális emelése is a vállalkozói járulékok (társadalombiztosítási díj, béradó) olyan növekedésével párosul, amely már ve-szélyezteti a termelés legalább szinten tartását. Ilyen ágazat például a textilipar, amely éppen az alacsony bérköltségeinek köszönhetően tud valamelyest versenyképes lenni a külföldi piacokon. Ez az ágazat már bérköltségeinek 3-4 százalékos növekedését is elviselhetetlennek tartaná. Jövőre ugyanis tovább drágul az energia, és emiatt – ha piacon akar maradni – költségcsökkentési céllal, nagy valószínűséggel létszámleépítéshez folyamodik. Ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás minden kis- és középvállalkozó számára, akit az egyéb, még mindig magas járulékterhek kényszerítenek ilyen „takarékoskodásra”. Tőkehiány miatt fejleszteni nem nagyon tudnak, sok helyen így a minimál- vagy ahhoz közeli bérért dolgozók az életszínvonal emelését célzó béremelésnek nem a nyertesei, hanem a vesztesei lennének. Kérdés azonban, hogy csak a minimálbér összegének bármilyen bölcs mérlegelése hozzájárul-e az alapkérdés gyökeres megoldásához: a munkanélküliség iparfejlesztéssel való csökkentéséhez. A válasz: természetesen nem járul hozzá. Amíg az adminisztratív intézkedésekre (a munkanélküliek átkategorizálása hamisítatlan adminisztratív húzás) összpontosító állam nem válik szolgáltató, tehát intézkedéseivel lehetőségeket teremtő állammá, addig a bérpolitika is csak a tűzoltást szolgálja. Ennek ellenkezőjét egyebek között az jelentené, hogy az állam az ipari parkok, az úthálózat és általában az infrastruktúra fejlesztési feltételeinek megteremtésével az elmaradott térségeket is vonzóvá teszi a tőke számára. Az olcsó munkaerő csak egy összetevője a befektetők rokonszenve kialakításának. A pillanat szempontjából kétségtelenül fontos annak megválaszolása, hogy sok-e a 8100 korona, amit a szakszervezet javasol minimálbérként, illetve alamizsna-e az a 380 (esetleg valamivel több) korona, amellyel a minisztérium az eddigi 5570 koronás minimálbért megtoldaná. Ennél is fontosabb lenne, ha éreznénk, hogy döntéshozóink a holnap, a holnapután lehetőségeit is vizsgálják.