Mindhalálig munka

Aggasztóan jól sikerült a nyugdíjrendszer második pillérének bevezetése. A „svájci nyugdíj” vonzerejében bízva e héten az ügyfelek száma túllépte az egymillió főt, s a töretlen lendületet az sem fékezi, hogy ezreknek még a februári átutalás sincs a nyugdíjszámlájukon. Külön érdekesség, hogy a pénzügyei kezelése terén egyébként konzervatívnak számító hazai lakosság nagy része a magánnyugdíjpénztárak leginkább kockázatos, progresszív alapjaira bízza pénzét. Hiába, mindenki szeretné kihozni a maximumot a megtakarításából, az viszont más kérdés, hogy a hazai tőzsde halódása miatt az alapok nem képesek kellő, nagyobb nyereséggel kecsegtető részvényt vásárolni.

Azzal kezdtük, hogy aggasztóan gyors a második pillér felfutása. Igen, mivel így a generációk szolidaritása elvén működő első pillérben, a hagyományos nyugdíjfolyósításban a vártnál is nagyobb hiány mutatkozik. A Szociális Biztosító 2010-ig szóló előrejelzése nem sok jóval kecsegtet. Prognózisa szerint már jövőre összesen 49 milliárd korona hiánnyal néz szembe, és ennek egyharmadát a Szlovák Gázművek privatizálásakor félretett pénzből kellene állni. Márpedig az abból befolyt 65 milliárd korona ilyen tempóban néhány év alatt nullára olvad. Ezért nem csoda, hogy a munkaügyi minisztérium olyan, kétharmados többséget igénylő törvénytervezetet akar elfogadtatni, amely leszögezné: a magánosításból később befolyó bevételeket csak az államadósság törlesztésére és a második nyugdíjpillér finanszírozására szabad fordítani.

Minden fejlettebb országban komoly gond a nyugdíjrendszer átalakítása és pénzelése. A fentiekben taglalt második pillér is csak elodázza a problémát, ám nem oldja meg megnyugtatóan. Arról nem is szólva, hogy bizonyos kockázatokat rejt magában. Ezek közül a legnagyobb, hogy egyre kiszámíthatatlanabbul működnek a pénzpiacok, a spekulációs léggömb mindinkább felfúvódik, és egy általános tőzsdekrach a nyugdíjalapokat is alapjaiban rendítené meg. A másik módszer, a korhatár kitolása sem éppen járható út. Egy kiterjedt amerikai felmérés szerint azok többsége, akik 65 éves korukig dolgoznak, visszavonulásuk után már csak 2-3 évet élnek. Márpedig több országban már 65 évnél tartanak, mi, rövidebb életűek, egyelőre 62 éves korunkig vagyunk kénytelenek dolgozni. Ebből adódóan ha nálunk is 65 év lesz a nyugdíjkorhatár, akkor rövid életünk máris megoldja a jóléti ellátórendszer finanszírozásának kérdését.