Mindenkinek el kell döntenie, hova áll

Pont ilyen időket élünk. Szlovákiában sajnos egy tragikus kettős gyilkosságra volt szükség, hogy letisztuljon a kép, de most már jól látható minden. A Smer leginkább egy szervezett bűnözői csoportra, vagyis maffiára emlékeztet. Ha azt mondanák Ficónak, mutass már több mint három embert a pártodban, volt vagy aktív képviselőt, minisztert, akinek semmi vaj nincs a fején, nem lopott, nem csalt, nem fűződik hozzá semmilyen korrupciós botrány, nem üzletelt bűnözőkkel, nem nyomta be rokonait, ismerőseit állami funkcióba, akkor bizony országunk első számú vezetője (mert még mindig ő irányít) nagy bajban lenne.

A Fico-kormányok olyan mélyre süllyedtek a törvénytelenségek, a korrupció, a bűnözés és persze az erkölcstelenség mocsarában, hogy nem találunk szavakat. Ez az ország oda jutott, hogy a smeres maffia megvereti a saját földjeiken dolgozó gazdákat, megpróbálja megfélemlíteni, tönkretenni, ellehetetleníteni őket, tönkreteszi a termésüket, ellopja, erőszakkal elveszi a földjeiket, jogosulatlanul felveszi rájuk a támogatásokat, és Fico maffiaállamában a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok többnyire nem őket védik, hanem a gazembereket.

De valami megváltozott: nagyon sokan azt mondták, hogy elég. Betelt a pohár, leküzdöm a félelmemet, kiállok az igazam mellett, lesz, ami lesz, most már nem érdekel. Mostanára ennek köszönhetően elegendő információ van a birtokunkban ahhoz, hogy megítéljük, hova jutott ez az ország. Azért, mert három Fico-kormány ide juttatta. Támogatta, tűrte, nem tiltotta. A fertő oly hatalmas mértékű, és minden nappal tovább dagad, hogy ezt már csak az nem látja, aki nem akarja.

A nyomasztó teher mindenkit válaszút elé állít: nem lehet tovább sumákolni, úgymond „politikán felülemelkedve” félrenézni. Oda kell állni az egyik vagy a másik oldalra. Az egyiken Fico és csapata, a tisztességtelen Szlovákia. A másikon a tisztességes. Igen, ez ennyire egyszerű. Nem lehet a kérdést megkerülni, nem lehet előle elmenekülni.

Aki nem akar beállni sehova, az a maffiaállamot segíti, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Aki nem emeli fel határozottan a szavát a kormány ellen, annak gyakorlatilag mindegy, hogy gengszterkormány irányítja-e az országot vagy nem.

Félreértés ne essék, az előrehozott választások nem a megoldást jelentik. De ez a nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a szlovákiai politikában elinduljon a megtisztulási folyamat. Aztán a választók kritikus többsége vagy él az eséllyel, vagy nem, ez már rajtuk/rajtunk múlik. Igen, a tisztességes oldalra is sokan tolakodnak most, olyanok is, akik finoman szólva nem patyolattiszták. De minden normális nyugati demokráciában a kormány azonnali távozásához vezetne csak a tizede annak, ami itt az elmúlt hetekben kiderült. Az egész kormány menne, és nem személyeket (bábukat) cserélgetnének. Viszont a posztszovjet térségben az ilyen kormányok maradnak a helyükön, és megint oda jutunk, hogy döntenünk kell, mi hova akarunk tartozni.

Sajnos, a hidas politikusok az utolsó szálig (az egy František Šebej kivételével – bár az ő gesztusa is túl későn jött és túl kevés volt) úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják ennek a rendszernek az agóniáját. Mondjuk ki nyíltan: újra, és immár úgy tűnik, véglegesen a maffiaállam mellett tették le a garast, Fico, Kaliňák, Počiatek, a Gašparok, Kováčikok, Bašternákok, Vadalák, Troškovák és Roškovák oldalán. Mert a változásban hinni a Smer és az SNS mellett ülve egy koalícióban – puszta önámítás. Ezzel végképp kiírják magukat a „Tisztességes Szlovákiából”. Lelkük rajta, kár érte. Sok sikert a tükörbe nézéshez!

Túl radikálisnak tűnik, amit írok? Nem, kedves barátaim és ellenfeleim, az a túl radikális, ami ebben az országban megtörténhetett. Mert hagytuk. De nagyon sokan ezután már nem hagyjuk. Mert döntöttünk, hogy melyik oldalra állunk!