Milyen úton az EU-ba?

Közhely, hogy visszafejlődik az a térség, ahová csak zötyögős, keskeny utakon lehet eljutni. Elriasztja a turistát, a beruházóról nem is beszélve. Az útépítési programokról döntő politikusaink is tisztában vannak ezzel, így nem véletlen, hogy a szlovák kormány autópálya-építési programjának formálódása során éles vita bontakozott ki az északi vonal teljes megépítése mellett kardoskodók és a déli, olcsóbban kivitelezhető gyorsforgalmi út építését szorgalmazók között. A kormánynak az ANO javaslatára – úgy tűnik – sikerült olyan kompromisszumos megoldást találnia, amellyel mindkét tábor legalább részben elégedett lehet. Azzal, hogy a kormány meghatározta az északi autópálya és főképp az MKP által szorgalmazott, Dél-Szlovákiát átszelő gyorsforgalmi utak építésére szánt pénzek elosztásának kulcsát, körvonalazódni látszik a déli térségek gazdasági felemelkedésének esélye is. Persze, már e tekintetben is jelentkeztek tamáskodók, akik szerint a kormány roszszul döntött. Vannak, akik attól tartanak, hogy a déli útvonalak majdani felhasználtsága nem lesz olyan nagy, hogy megtérüljön a beruházók pénze, miközben az állam garanciát vállal a hitelek rendszeres törlesztésére. Valószínű, hogy a költségvetésből, EU-alapokból és – minden jel szerint – külföldi magántőkéből is finanszírozandó útépítési program megszületésével aligha zárul le az autópályák kivitelezése körüli vita. A politikusoknak, törvényhozóknak ugyanis előbb-utóbb el kell dönteniük, mennyit fizet majd a gépkocsi-tulajdonos az uniós követelményeknek is megfelelő utak használatáért. Mert a jó útnak mindenütt megvan az ára. Tudjuk, az EU arra törekszik, hogy 2006–2008-ban már egységesítse az autópályadíj-fizetést. Ha Szlovákiának el kellene fogadnia az unióban egyelőre csak kilátásba helyezett egységes autópálya-használati díjat, valószínű, hogy autósaink zöme továbbra is a „kertek alatti” utakon közlekedne. Az unióban 0,2-3 eurós kilométerenkénti pályadíjakat emlegetnek. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi szlovákiai átlagjövedelmeket véve figyelembe még az alsó határ is elriasztaná a hazai közlekedők többségét. Hiszen mai árfolyamon a 0,2 euró 8,80 koronának felel meg. Ami 100 km-re csaknem egy ezres lenne. Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy sikeres lesz az EU-hoz csatlakozó visegrádi négyek nyomásgyakorlása a náluknál lényegesen tehetősebb tagországokra, és a lehető legalacsonyabbra, az euró ezrelékére szorítják majd le az autópályadíjakat. Olyanra, hogy ne csak az autópályák építésébe beszálló beruházóknak legyen ez jó üzlet, hanem az utak majdani használóinak is. Mert ha ez nem sikerülne, az átlagjövedelmek pedig maradnának a mostani szinten, félő, hogy a megépült új, komfortos utak kihasználtsága északon és délen egyaránt gyenge lenne ahhoz, hogy a pályadíjakból legalább részben fedezzék az esedékes törlesztéseket. A hiányzó különbözetet mindenképpen az államnak, tehát az adófizetőnek kell majd állnia... Egyelőre csak remélhető, hogy a tamáskodókat évek múltával meggyőzi a jobb utaknak is köszönhető gazdasági fejlődés.