Milyen színű a HZDS?

Nem volt jelentéktelen esemény a HZDS szombati közgyűlése. Az intellektuálisan kevésbé eleresztett, így kényelemszerető politikai megfigyelők azt várták, hogy Vladimír Mečiar majd olyan hangot üt meg, amilyet 1992-ben is megüthetett volna. A bölcsebbek arra számítottak, hogy demonstratívan akceptálja azt a vállveregetést, amelyet az EU-népszavazás előtt az egyik koalíciós pártelnöktől kapott. Szlovákia egykori erős, de még mindig tagbaszakadt emberét (ahogy a csehek mondják) nem lehet fél kiflivel berúgatni. Tisztában van vele, hogy Európának ebben a szegletében mit érdemes néppártiságon érteni. ĺgy hoppon maradtak azok a politikai ellenfelei, akik mozgalmának teljes változatlanságára számítottak. De azok se bizonyultak jó jövendőmondónak, akik hajtűkanyarszerű irányváltásra számítottak. A HZDS újraválasztott elnöke tisztában van vele, hogy nem engedheti meg magának néppártisága mibenlétének ország-világ elé tárását. Az elmúlt csaknem 14 év alatt annyit azért megtanult Szlovákia lakosságának zöme, hogy egy párt itt nem lehet egyszerre a felső kétezer és az alsó kétmillió gyámolítója. Hogy 1992 és 2002 között a HZDS-re szavazók száma 1,2 millióról 560 ezerre csökkent, azt bizonyítja, hogy a plebsz részesült némi politikai önképzésben. Politikai öngyilkosság, legalábbis a mozgalom elleni vétek lett volna, ha a kongresszusi szószékről közhírré teszi, hogy pártja európaivá válásának gyorsítására 2003 nyarától a nemzeti irányzatot, netán a munkavállalói érdekvédelmet, esetleg a keresztény szellemiséget teszi a HZDS-ben meghatározóvá. Az a politikus, aki háromig tud számolni és nagy pártról álmodozik, ilyen kijelentésre itt nem ragadtatja magát. A HZDS zászlajából a szivárvány egyik színárnyalata, de még színkeveréke se hiányzik. Mečiar a munkást, az újgazdagot, a hazafit, az internacionalistát, a hívőt, az ateistát is el kívánja bájolni. Ez az ő néppártisága. Támogatottsága csökkenésének talán éppen ez az oka. Kérdés, hol, hány százaléknál áll meg ez a folyamat. Legfeljebb az jelent vigaszt számára, ha végigtekint azok arcképcsarnokán, akik a HZDS-ből távozva pártalapítással próbálkoztak. Ezeket az utódpártokat a politikai tőzsdén a futottak még kategóriában se jegyzik. Mečiar egyetlen figyelemre méltó és kétségbevonhatatlan megállapítása, hogy növekedett a HZDS koalíciós potenciálja. Bármikor kerül sor választásokra, szinte biztos, hogy a Mečiar mögött álló képviselőkre szüksége lesz annak, aki stabil kormány élén akar állni. Vagy úgy, hogy a HZDS tagja lesz a koalíciónak, vagy úgy, hogy kívülről támogatja. Hogy az ilyen támogatásnak mekkora ára lesz, majd az elnökjelöltek pártfogásba vételekor látjuk meg.