Milyen felsőoktatási rendszert akarunk?

A felsőoktatási intézmények köztudottan konzervatívak. Nagyon nehézkesen reagálnak a külső kihívásokra. A kívülről indított reformok óriási ellenállásba ütköznek és csak ritkán végződnek sikeresen.

Kihívás pedig akad bőven.

Gondoljunk csak arra, hogy egyetemeink még a közelmúltban is a társadalom elitjének képzésével foglalkoztak. A hatalmas külső nyomás hatására viszont ma egyre több hallgatót kénytelenek beiskolázni és saját akaratuk és meggyőződésük ellenére elmozdultak a tömegképzés felé.

Az állami költségvetés, az egyetemek állami támogatása, nem tudja követni ezt a létszámnövekedést. Ezért is kellett további pénzforrások után nézni. Valószínűleg ez az egyik oka a tandíj bevezetésének is. Külföldön az egyetemek „tehermentesítését” úgy oldották meg, hogy a felsőoktatásban résztvevő tanulók kb. 50%-a nem egyetemi szintű képzésben vesz részt, hanem az ún. főiskolákat látogatják. A főiskolák (Fachhochschule, Hogeschool, College, stb.) általában egy-egy régió szakképzését látják el. A beiskolázás ideje csak 3 esetleg 4 év, ezért olcsóbbak is. További előnyük, hogy gyakorlatorientáltak. Az adott régió vállalkozásaival szorosan együttműködve, szinte „megrendelésre” képezik a szakembereket, ezért végzőseik között csak elvétve akad munkanélküli.

Az 1 millió lakosra jutó egyetemek száma Szlovákiában a legmagasabb (23), de mint említettük, nincs egyetlen főiskolánk sem, ezért a felsőfokú intézmények 1 millió lakosra való átszámításakor az európai rangsor utolsó helyét foglaljuk el.

Csak az összehasonlíthatóság kedvéért említjük meg, hogy Magyarországon 22 egyetem és 65 főiskola, Csehországban 18 egyetem és 9 főiskola, Dániában 7 egyetem és 242 főiskola működött 1998-ban.

A felsőoktatásról szóló 131/2002-es törvény már Szlovákiában is lehetővé teszi az ún. szakfőiskolák (Odborné vysoké školy) létrehozását. A kérdés csak az, hogy a 21. század küszöbén van-e még értelme a főiskolákkal, mint külön iskolatípusokkal foglalkozni?

Közben ugyanis történt egy s más a felsőoktatás háza táján. 1999-ben a Bolognai Konferencián 32 oktatási miniszter aláírásával igazolta, hogy egyetért az egységes európai felsőoktatási tér megteremtésével. Ennek alapjául pedig a lépcsős képzést határozták meg. Ez azt jelenti, hogy valamennyi egyetemen biztosítani kell a kétszintű képzést. Az első szintet a bachalor?s diplomával végződő undergraduate jelenti. Erre épül a master?s diplomával végződő graduate szintű képzés ( az egyetemektől természetesen elvárják, hogy doktorandusz képzéssel is foglalkozzanak). A Bolognai Nyilatkozat további céljai: a diplomák kölcsönös elfo-gadása, a kreditrendszer bevezetése, a mobilitás elősegítése, minő-ségbiztosítási rendszer működtetése és az európai dimenzió erősítése a felsőoktatásban.

Akkor most legyenek főiskolák Szlovákiában vagy ne legyenek?

Mint már említettük, a szomszédos országok többségében ún. duális felsőoktatási rendszerek működnek. A gyakorlati képzést nyújtó főiskolák alkotják az egyik rendszert és az egyetemek a másikat. Ezek az országok abban látják a megoldást, hogy a főiskolákra 1 – 2 éves elméleti képzést építenének. Mások a kétszintű egyetemi képzést helyezik előnybe. Jelenleg Magyarországon is élénk vita folyik a hogyan tovább-ról. Ma még senki sem tudja megjósolni az elmozdulás irányát, de a legvalószínűbb egy kompromisszumon alapuló megoldás lesz.

A szerző parlamenti képviselő