Szülővárosom felé vitt utam a hét végén. Ha szerencsém van, találkozom Bébivel, gyermekkori pajtásommal, filozófussal és világjáróval. Találkozásunk mindig egy pohár sör mellett folyatódik, s most éppen igencsak szomorú apropója van a dolognak.
Mi lesz ezután a tízesemmel?
Szülővárosom felé vitt utam a hét végén. Ha szerencsém van, találkozom Bébivel, gyermekkori pajtásommal, filozófussal és világjáróval. Találkozásunk mindig egy pohár sör mellett folyatódik, s most éppen igencsak szomorú apropója van a dolognak. „Cseppapám, mindig mondtam, nem tesz jót az embernek a testmozgás, tehát a komoly munka se. Hát ezt kapd ki, mi lett ezzel az Adjegytizest Zoltival! Múlt szerdán lehajolt a figura, oszt képzeld el, nem eltört neki a mája! Teljesen meghalt, rendesen el kellett temetni. Mindig gyanús volt a fickó, de ilyen aljas merényletre azért nem tartottam képesnek. Hát kivel fogok én ezután sörözni?! Az még egy dolog, hogy kivel fogok sörözni, de megszűnnek a Pincében a sörbe menő sakkbajnokságok, meg nem lesz már még egyszer olyan figura, aki ilyen ötletekkel áll elő. Hát te is tudod, milyen lelkes hallgatóság volt, hogy értett a fegyverekhez elméletben, fejből fújt legalább húsz Rejtő-regényt, olyan sztorijai voltak, hogy megállt az ész, még akkor is, ha már huszonhetedszer hallottad újra. Mindig mondtam, nem jó a hirtelen mozdulat az olyan embernek, akinek vigyáznia kell a májára. Ahelyett, hogy szép lassan leguggolt volna, hát nem lehajolt?! Erre meg eltörik neki a mája! Az már biztos, bennem az egész parlamenti válság nem hagyott annyi nyomot, mint ez a búbánatos esemény! Az meg igen furcsa volt a Zolti esetében, hogy egy nappal a nagy lehajlás előtt behozta az összes iratát meg igazolványát a kocsmába, és kijelentette, hogy na ő most már meg fog halni. Erre tényleg meghalt! Ott találtuk az udvaron, még volt benne szufla, bevitték a kórházba, de ugyan minek, cseppapám, ugyan minek! Öreg vad volt, tudta, itt az idő. Ezt meg már kevesen tudják. Na, koccintsunk, kérhetsz egy felest is, ez most rendkívüli alkalom!” Igaza van Bébinek, ez most az. Rendkívüli alkalom. Már csak azért is, mert soha többé nem bólogat lelkesen beszélgetéseinkhez Adjegytizest Zolti. Ki kéne menni a temetőbe. Odatenni azt a tízest. Tényleg! Kinek fogom adni ezek után a hazautazáskor mindig gondosan előkészített tízest?! Bár ahogy körülnézek, van itt ebben a városkában elég figura, aki Zoltihoz hasonlóan várja a napi tízesét.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.