Mi lesz az SDKÚ szavazóival?

A szűk egy év múlva esedékes parlamenti választások egyik kulcskérdése – leegyszerűsítve –, hogy ki lesz az új SDKÚ, illetve lesz-e egyáltalán új SDKÚ. Lesz-e olyan párt a jobboldalon, amely támogatottságában partnerei fölé tud nőni, és egy koalíciós kormány vezető ereje lehet, reális alternatívát kínálva a Smerrel szemben. S ha ez nem sikerül, kinél landol a legtöbb volt SDKÚ-s.

Annak a pártnak van a legnagyobb esélye, aki három területen tudja meggyőzni a választókat: elvhűség, program, hiteles személyiségek. Az első azt jelenti, hogy még a gyanú árnyéka sem merülhet fel, hogy Ficóval koalíciós kormányt alkot. A második azt, hogy egy bátor, piacbarát, reformpárti gazdasági programot kell felvállalni, hasonlót ahhoz, amit a SDKÚ fő kormányerőként 2002 és 2006 között koalíciós partnereivel megvalósított. A harmadik olyan politikusokat jelent, akik hitelesen tudják képviselni a programot és az elveket, vagy azért mert a múltban ezt már politikusként bizonyították (de nem használódtak el), vagy, mert megkérdőjelezhetetlen szakmai tekintélyük van. Olyanokra kell gondolni, mint Lucia Žitňanská vagy Radoslav Procházka (amíg amatőr módon nem sétált bele Matovič csapdájába).

A második pont meglepő lehet, mert erősen él az a mítosz, hogy a 2002–2006 közötti második Dzurinda-kormány a megszorítások és a nehéz reformok miatt vesztette el a választásokat 2006-ban. De ez csak mítosz. Az SDKÚ 2002-ben a szavazatok 15,09 százalékát szerezte meg. Négy évvel később, túl a költségvetési stabilizáción (ha úgy tetszik, megszorításokon), a szociális segélyek visszafogásán és a reformokon (beleértve a Zajac-féle vizitdíjat meg kórházi napidíjat), szóval mindezek után jött a 2006-os eredmény: 18,35%. Több, mint 2002-ben… Mert az SDKÚ szavazó jutalmaz ott, ahol mások büntetnének. (Nem mellékesen az MKP és a KDH szavazataránya is nőtt valamelyest 2002 és 2006 között, csak az ANO esett szét – meg ki a parlamentből.)

Nyilván a volt SDKÚ-választó sem fog politikai programokat olvasni, de azért a médiát figyeli. Elég az, hogy kedvenc szakértői és újságírói melyik programot (programokat) tartják majd a legjobbnak. Leegyszerűsítve: mint mondanak majd az INESS, az INEKO vagy a Transparency elemzői, mit ír kommentárjaiban a .týždeň, a Trend, a Sme, a Denník N vagy a HN. A verseny még mindig nyitott, jöhet egy új párt (emlékeztetőül: a 2010-ben 12,14 százalékot szerző SaS 2009-ben alakult), nyithatnak a meglévő pártok is. Persze, ha senki sem felelne meg maradéktalanul a fenti ideáknak, az SDKÚ-szavazó a kisebbik rosszra is tud voksolni, csak ebből már nagyon elege van. Annyira, hogy ezen is elúszhat a kormányváltás.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója