Mi készül az MKP-ban?

Nincsen abban semmi kivetnivaló, sőt helyes, ha egy párt a választásokat követően őszintén szembenéz eredményeivel, kivált, ha nem valami hízelgőek azok. Kevésbé szokványos viszont, hogy a hivatalos mérlegvonás befejezte előtt, a sajtó embereinek segítségével eregessenek sejtelmes füstjeleket az illetékesek – hangsúlyozottan egyéni, ám egyértelműen tendenciózus vonatkozó alapvetéseiket magyarázandó. A Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke, Duray Miklós márpedig így járt el. A Magyar Nemzet(?) sokat próbált szlovákiai tudósítójának súgott a minap... Aki annak rendje-módja szerint cikkét, „Megújulás előtt a Magyar Koalíció Pártja” címmel, meg is írta a magyarországi, harsány jobboldali szócsőként nyilvántartott napilap tegnapi számában. Az alcímek nem kevésbé drámaiak: „Veszélyben a felvidéki szervezet parlamenti részvétele”; „A választók csalódtak a kormányzati szerepvállalásban”. Nyilván Duray közvetítette a szóban forgó tudósítónak Pázmány Péter megyei választásokat érintő „értékelését” is. Az MKP dunaszerdahelyi járási elnöke szerint, a járásában produkált siralmas megyei választási részvétel annak tudható be, hogy az embereknek „ambivalens viszonyuk van Nagyszombat megyéhez, érzelmileg nem kötődnek hozzá”, továbbá „ ...az emberek elfordultak a politikától, azon belül pedig csalódtak a Magyar Koalíció Pártjában, annak kormányzati szerepvállalásában...” Duray verdiktje minderre a következő: „... Az MKP-nak önreflexióra van szüksége. Őszintén szembe kell nézni a tényekkel, kimondani a hibákat, és olyan programot összeállítani mindezek alapján, amely egyértelművé teszi a választók számára, hogy a párt kész irányt váltani, megújulni, illetve korrigálni a rossz lépéseket.” Egyetértünk! Azzal, hogy az önreflexió mindenekelőtti markáns jeleként, többek között épp Pázmány Péternek kellett volna lemondania járási elnöki posztjáról. Már a választások másnapján! Mindazon pártbeli kollégáival egyetemben, akik úgy mossák kezeiket, mint ő, és ott vannak még mindig minden olyan járás élén, amelyekben a legpesszimistább választási prognózisokat is alulmúlta a párt. Nem beszélve Duray Miklósról, aki a párt megalakulása óta annak pártépítésért, az alap- és regionális struktúrái karbantartásáért felelős ügyvezető alelnöke. Ezt, mármint Duray felelősségét, egyébként Csáky Pál – nagyon helyesen – már meg is pedzette egy szlovák napilapnak adott minapi interjújában. Az embereknek ugyanis, gyaníthatóan egyáltalán nem holmi személytelen közigazgatási egységekhez, például Nagyszombat megyéhez, ambivalens a viszonyuk. Nem ezekhez nem kötődnek érzelmileg, hanem az adott régiókban – nem csupán a dunaszerdahelyiben – évek óta alkalmatlankodó konkrét személyeket, az eddigi megyei képviselőket, a velük azonos pártvezetőket utasították el, amikor ignorálták a választásokat. Mégpedig a legkevésbé sem „érzelmi”, hanem igenis értelmi(!) alapon. Többé-kevésbé ez a helyzet motiválhatja a „kormányzati szerepvállalás” és az „MKP köré csoportosult vállalkozói körök” – Pázmány definíciója – a szerző megj. – iránti esetleges előítéleteket, urambocsá! utálkozást is... Utóbbinak egyébként egyik nyílt képviselője maga Duray. ĺgy állunk hát egyelőre. Nem pedig úgy, ahogyan azt a szóban forgó tendenciózus cikk sugalmazza!