Mi, kampánymagyarok

A legkevésbé sincs irigylésre méltó helyzetben a kommentátor, ha egy olyan problémával kapcsolatosan kénytelen hírmagyarázattal szolgálni, amelyhez szinte kizárólag érzelmi alapon képes közelíteni a közvélemény.

Márpedig a határon túli magyarok státusának problémaköre kimondottan ilyen téma Magyarországon és annak határain túl is. Olyan, amelyre tökéletesen illik a Fidesz–MPP valamikori, kétségkívül sikeresnek mondható választási szlogenje, a „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”. E tekintetben ráadásul azt a tényt sem szabad szem elől téveszteni, hogy jövőre Magyarországon is választások lesznek. A már most dúló választási kampány egyik fő témája pedig épp a határon túli magyarok státusának rendezése lesz. Most tehát ismét élesben avanzsáltunk „kampánymagyarrá”. Ennyit a rólunk, nélkülünk szindrómához...

Nincs irigylésre méltó helyzetben a két egymással szemben álló magyarországi politikai blokk sem. A jobboldal számára azért lehet kétélű fegyver a külhoniak kettős állampolgárságának folyamatos követelése, mert a tavalyi vonatkozó népszavazáson, minden egyéb ellenkező állítás ellenére, egyértelműen elvetették a magyar honpolgárok ezt az intézményt. A baloldal pedig azért faraghat rá pirruszi győzelemére, mert folyamatosan holmi önérdekű, nemzetfaló bagázs billogjával csúfíthatja a jobboldal.

Orbán Viktorék helyzete azért nagyságrenddel kényelmesebb, hiszen jelenleg egyáltalán nem az ő felelősségük, hogy viszonylag civilizáltan megoldódjék ez a szerencsétlenül kifundált probléma. Hiszen egyelőre nem ők kormányoznak. Gyurcsányékkal szemben sikerült továbbá a jobboldalnak a maga oldalára állítania a határon túli magyar politikai pártok valamennyi vezetőjét is. Nyilván ezért zárult felemás eredménnyel az a hétfői egyeztetés, amelyen Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök az általa tavaly, mintegy hirtelen felindulásból meghirdetett Szülőföld Program keretében, olyan „görög személyi igazolványt” kínált a külhoni politikusoknak, amelyet Athén vezetett be, az EU ideiglenes beleegyezésével, a külföldön élő görögök számára. Amely állítólag úti okmányként használható azokban az országokban, ahol a görög személyi igazolvány most annak minősül.

Ez az újsütetű „magyar igazolvány” a szándék szerint mindazoknak járna, akik, úgymond, magyar állampolgárok leszármazottai... Ehhez az eleve forrónak tűnő kásához persze nyilván lesz majd egy-két szava az EU illetékeseinek is! Meglátjuk. A határon túliak képviselői viszont azon melegében megtették „észrevételeiket”, melyek szerint továbbra is ragaszkodnak a kettős állampolgárság intézményéhez... Mégpedig a kényelmes kibic (miért is ne?), a Fidesz támogatásával!

ĺmhol, a fent jelzett érzelmi viszonyulás tökéletes bizonyítéka. A költővel szólva ugyanis egyértelműen ki lett nyilatkoztatva, hogy, minekünk a kérés nagy szégyen, akkor is adjanak, ha nem kérünk, ha nem lehet vagy urambocsá!, nem akaródzik...

Az események tárgyilagos szemlélője pedig egy másik, ugyancsak magyar költővel szólva, csak azt a kérdést teheti fel, hogy:

Mi lesz ebből az ingyencirkuszból, tekintetes urak...? Akkor is, ha ezért bizonyos körökben a magyar nemzetből való kiátkozás réme fenyegeti – érzelmi alapon.