Nyelvtörvény: gyenge garancia

Első körben érdemes rendet tenni az ügy kulcsszereplői kapcsán. Bár Robert Ficót rengeteg nemzetiségi konfliktusért terheli a felelősség a múltból, szinte biztosan nem a kormányfő ötlete volt, hogy hozzá kell nyúlni a szlovákiai nyelvhasználati szabályozásokhoz. 

A témából élő SNS, amely ráadásul a kulturális minisztériumot is igazgatja, már sokkal fontosabbnak tartja a kérdést. A párt támogatottsága folyamatosan mélyen öt százalék alatt van, jó húzótémát egyelőre nem találtak, a kulturális minisztérium munkájára nagy hatással bíró Lukáš Machala pedig korábban Nagymegyeren, a fürdőben gyakoroltatta a feliratok eltávolítását. 

És itt a probléma: ígérhet valamit Juraj Blanár (Smer) külügyminiszter, Peter Žiga (Hlas) megbízott házelnök, de akár Robert Fico miniszterelnök is – a törvénytervezet végső formája első körben azon múlik majd, hogy az SNS kulturális minisztériuma milyen tervezetet is terjeszt be a kormány elé, és hogy Andrej Danko pártelnök pontosan milyen módon állítja a falnak a partnereit, ha konfliktusra kerül sor. 

A magyar félnek ígérgető koalíciós partnerek két módon tudnak mérsékelni a szabályozáson: az egyik, hogy a minisztériumaik révén enyhítik a keményvonalas módosítás néhány pontját, így az mérsékelt formában kerül a parlament elé, a másik, hogy egyszerűen nem szavazzák meg a törvényt. 

Akadt már példa arra, hogy az SNS kezdeményezései elbuktak a törvényhozásban – például a múlt héten az iskolai gyermekvédelmi törvénytervezetet nem támogatták a partnerek. De teljesen más súlya van egy egyéni képviselői beadvány elbuktatásának, mint egy minisztériumi tervezetnek. 

Ha Danko megmakacsolja magát és kijelenti, hogy nem hátrál meg a nyelvtörvény kapcsán, akkor Ficónak választania kell a saját kormányának a jövője és a Magyarország felé tett gesztus között. Nagyon nem egyértelmű, hogy a második pont számára a fontosabb. 

Az erőviszonyokat és szándékokat ismerve az új nyelvtörvény meg nem szavazásánál valószínűbb, hogy egy „felvizezett” szigorítást fogadnak el a törvényhozásban. Akkor viszont adódik a kérdés, hogy menynyire lesz az hasznos a magyar közösség szempontjából, és ki kénytelen majd jó képet vágni a változásokhoz? Magyarország, a kormánybiztos, esetleg még a Magyar Szövetség is védelmezi majd a tervezetet, rosszabb-is-lehetett-volna alapon? 

A szigorítások szinte minden eleme visszalépést tartalmaz. Ha a tárca elkezd büntetni, megbontja a déli régiókban az évek alatt kialakult status quót, miszerint a hatóságok inkább tűrik, semmint büntetik a hangsúlyosan magyar feliratokat. 

Ha marad a tervezetben a közfeliratokra vonatkozó sorrendi szabályozás, vállalkozások sorának kell átírnia a tábláit, és a Magyar Szövetség sem folytathat a hatóságok által csendben tűrt magyar kampányt. 

A vasúti és postai kommunikáció szigorúbb szabályozása még ott is eltünteti a magyarnyelv-használatot, ahol megegyezéses módon erre lehetőség adódott. 

Ha a háromból csak egy szigorítás történik meg, még az is visszalépésnek számít. 

Egyszóval nagyon nem megnyugtató a helyzet, és csak egy kiút akadna belőle: ha a tervezetet csendben elsüllyesztenék. 

Amire kicsinek tűnik az esély, hiszen ezen a ponton a lépés az SNS megalázását jelentené, Danko pedig ezt nem szereti. És ha figyelmesen olvassuk a nyilatkozatokat, ezt nem is ígérte meg senki, még Szijjártó Péternek sem.