Mester és mítosza

Közel egyéves hallgatás után jelentkezett egy videoüzenettel Oszama bin Laden helyettese, Ajman al Zavahri személyében a magáról egyre kevesebbet hallató al-Kaida. Egyesek szerint a Pakisztán térségében bujkáló bin Laden földrengést követően elterjedt halálhírét igyekezett cáfolni. Mások szerint jelezni akarta, hogy az al-Kaidát a vérveszteségek ellenére korai leírni. Van azonban harmadik verzió is. Eszerint bin Ladennek saját hálózatán belül akadt váratlan konkurense annak az Abu Muszab al-Zarkavinak a személyében, akit tulajdonképpen ő maga „talált ki”, és az amerikaiak, no meg persze maga Zarkavi kegyetlenkedései tették híressé. A meglévő források szerint Zarkavi még 1999-ben kereste meg bin Ladent azzal, hogy az al-Kaida Egyesült Államok és Izrael elleni szent háborúját ki kellene terjeszteni az Amerika-barát arab rendszerekre is. Bin Laden a hírek szerint nem értett egyet, bár finnyássággal igazán nem lehet őt vádolni. Mindesetre fedezte Zarkavi terrorista bázisának költségeit, aki az afganisztáni háború miatt 2001-ben Irakba helyezte át „székhelyét”. Zarkavi mint „tömegpusztító fegyver” kapóra jött az iraki háborúhoz okokat kereső amerikai titkosszolgálatnak. Először Powell külügyminiszter ejtette ki nevét az ENSZ fóruma előtt, bizonyítékul, hogy Irak és az al-Kaida között létezik együttműködés. Az okból Irak lerohanása után tényező lett. Méghozzá egyre nagyobb – kockázati. Gyorsan elhíresült az ENSZ bagdadi központja elleni merénylet után, amely kivonulásra késztette a világszervezetet Irakból. Később lefejezős videóival növelte „imázsát”. Zarkavi kifejlesztette az „ellenség barátja is ellenség, még ha muzulmán is” tézist. Fő célpontjává a síiták váltak, hogy vallási alapon polgárháborút szítson a Szaddám utáni ingatag Irakban a pozíciójukat vesztett szunniták és síiták között. Bár amerikai források szerint az Irakban elkövetett merényletek csupán tíz százalékáért lehet őt felelőssé tenni, a legendateremtés maradéktalanul sikerült. A mítosz túlnőtte mesterét. ĺgy mára nem túlzás nem egy, hanem két al-Kaidáról beszélni. A két csoport egyre inkább szembe kerül egymással, hiszen céljuk azonos: megnyerni a muzulmán tömegeket. Igazi ellenségük azonban a demokratikus folyamat, amely immáron sorozatban gyártja a meglepetéséket a Közel-Keleten. Libanonban polgári „forradalom” küldte haza az országot provinciaként kezelő szíriai hadsereget. Irakban a sikeres referendum után a parlamenti választásokat is sikerült lebonyolítani, inkább kevesebb, mint több problémával. Ráadásul az eddigi választásokat bojkottáló szunniták a második legnagyobb frakcióval próbálják érvényesíteni politikai akaratukat – a parlamentben. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Palesztina is az e heti önkormányzati választásoktól várja a változást, akkor ki lehet jelenteni: ilyen még nem volt arrafelé. De óvatosan. Titkosszolgálati folyosókon egyre többet suttognak arról, hogy bin Laden meglepetésre készül. Motivációja van: a Nyugat mellet már Zarkavi mítoszát is le kell rombolnia.