Mentsük meg a postát

A kormány újabb galád tettre készül a választópolgárok ellen: a Szlovák Postát kitenné a konkurencia kénye-kedvének. Ezzel az utolsó olyan intézmény is a vadkapitalista tobzódás áldozatává válhat, amely ugyan már csak nyomokban, de még őrzi a lángot, amely negyven évig melegítette a lelkünket. Sokan persze arra hivatkoznak, hogy a posta még mindig sok levelet és csomagot tüntet el, és a konkurencia csak javíthat a szolgáltatáson. De megfeledkeznek arról, hogy a postának nem a kézbesítés a fő feladata. A posta elsősorban lelki segélyt nyújt azoknak, akiknek megrázkódtatást jelentett a rendszerváltás. A posta az utolsó hely, ahol még valóban otthon érezhetik magukat. A hangulat, az alkalmazottak hozzáállása legalább pár percre képes feledtetni velük az 1989-ben okozott sérelmeket. Persze ma már ez sem az igazi, hiszen az alkalmazottak jelentős részét megfertőzte egy átkos burzsoá kór. Néha teljesen érthetetlenül kedvesek, sőt a mosolytól sem riadnak vissza. Aki az elmúlt negyven év hangulatára vágyik, jobb, ha kikerüli az ilyen postahivatalokat. Szerencsére még ma sem kell nagyítóval keresni az olyan postákat, amelyeknek titkos receptjük van arra, hogyan biztosítsák a zavartalan és hosszú sorban állást. A sorakozás összehozza az embereket. Egy sorban áll a vállalkozó és az alkalmazott, a szociális segélyért ácsingózók tömegei és azok, akik dolgoznak és adójukkal a segélyben részesülőket tartják el. Sorban állás közben megbeszélhetjük a problémáinkat, és ingyen letesztelhetjük agresszivitási hajlamunkat is. Az ilyen postahivataloknak sok más előnyük is van, ám már a fentiek fényében is felháborító, hogy a képviselők a nyereséghajhász magáncégek arénájába kívánják lökni a múlt rendszer fellegvárait. Ezért követeljük, hogy legalább néhány postát nyilvánítsanak védett területté, egyfajta rezervátummá, ahol az elmúlt rendszert visszasírók szabadon élvezhetnék azt a hangulatot, amit a negyvenéves „szocialista álombirodalom” építése során megszoktak.