Mementó karrieristáknak

Húsz év után bíróság elé kerülhet Vladimír Mečiar belügyminisztere, Gustáv Krajči is a népszavazás meghiúsításért.

1997 júniusában, egy hónappal a manipulált népszavazás után Robert Fico akkor még a baloldali SDĽ parlamenti képviselőjeként kijelentette, hogy a „népszavazás kérdése alapvetően politikai kérdés, nem pedig büntetőjogi”, és „politikai eszközökkel kell megoldani”.

Krajči ma is bőszen helyesli e kijelentést, azt mondja, az egyetlen felelősség, amit vállalnia kell, az politikai jellegű. Az meg hol van már húsz év után…

Krajči azt állítja, belügyminiszterként csak végrehajtotta a számára kötelező érvényű kormányhatározatokat. Azt hajtogatja, amit már előtte oly sokan, oly különböző helyzetekben: Én csak végrehajtottam azt, amit végre kellett hajtanom, és ha én nem teszem meg, megteszi más. A gond azzal van, hogy mi mindent tett meg, hány törvény- és alkotmánysértést követettel el Gustáv Krajči azért, hogy pont ő lehessen az, aki végrehajtja a kormányfő utasításait.

Pályafutása egy klasszikus karrierista története. Bármilyen posztra nevezte ki Mečiar, hajlandó volt bármit szolgalelkűen végrehajtani, sőt túlteljesíteni, hogy egy polccal még feljebb kerüljön. Járási hivatalvezetőből lett a HZDS központi titkára, majd Mečiar belügyminisztere. A „legjobb” munkát ott végezte. Mindenkinek mennie kellett, aki bármilyen módon szembeszegült a fentről jövő utasításokkal. A belügy belső ellenőrzési osztályáról azoknak, akik nem voltak hajlandók eljárást indítani az emberrablást vizsgáló nyomozók ellen, miután Mečiar kormányfőként és Lexa a titkosszolgálat igazgatójaként hivatalosan panaszt tett ellenük. Kirúgta azokat a szakértőket is, akik kiderítették, hogy miért robbant fel Robert Remiáš autója. Pénzjutalmat kaptak és előléptették azokat, akik Mečiar elvárásainak megfelelően eredmény nélkül lezárták a nyomozást. Mindennek már csak természetes következménye volt, hogy Krajči készségesen vállalta a népszavazás meghiúsítását is. Ignorálta az Alkotmánybíróság határozatát, hogy a népszavazást az eredetileg feltett négy kérdéssel kell megtartani, majd a Központi Választási Bizottság határozatát is, hogy csak azokat a szavazólapokat lehet érvényesnek tekinteni, amelyeken négy kérdés szerepel. Krajči egy kérdést önkényesen kihúzott a szavazócédulákról, és büszkén jelentette be: „A szavazócédulák megváltoztatásáért magamra vállalom a felelősséget, utasítást adtam, hogy három kérdéssel nyomtassák ki a cédulákat, hogy a negyedik kérdés ne vezesse félre a szavazópolgárokat”. Hát most elérkezett az idő, hogy a szavazócédulák meghamisításáért, a népszavazás előkészítésének és lebonyolításának meghiúsításért és a hatásköri visszaélésért ne csak politikai értelemben vállalja a felelősséget.

Krajči annak idején azt mondta, „a politika olyan, mint az eladósorba került lány, aki sosem tudhatja, hogyan sül el a házassága”.

Jó lenne, ha a bírósági ítélet rádöbbentené a volt belügyminisztert és az összes karrieristát, hogy a dolgok bizony néha rájuk nézve is rosszul sülhetnek el. Akár húsz év elteltével.

A szerző a Trend hetilap kommentátora