Megtartó illatok

Két mankóval bír már csak mozogni. Nehézkesen, szeme sarkában örökös könnycsepp. Nem is tudni, a fájdalom, vagy a tehetetlenség cseppje-e? Május. Orgonák illatát lehet érezni, villódzó színek élednek a tájon. Szerelem és halál hónapja. Gyengül, érzi ő is, egyre nehezebb a napi száz lépés, amit az orvos kért tőle. Ki az udvarra, hátra a régen üres istállókhoz, de oda is minek? Csak a szívét fájdítaná. Csak az emlékek tolulnának elő. Hát inkább ki, az utca felé. Harminc lépés a kapuig, onnan az úton át húsz, ott a templom előtti kis tér paddal, ez már ötven lépés. Egy végtelen. Most. Valamikor ezer kilométer se fárasztotta. Elment az idő. Már maga sem tudja, mi tartja még itt. Fohászkodik, mereng, hol hívja, hol küldi a vén kaszást. Ki tudja mi lenne már végre jobb. Csak ne fájna ez a hajdan erős, mára romos test. Csak ne kéne a két bot. A szégyen fáj, hogy idegent kell hívni lekaszálni a sánc partján a sarjadó vérehulló fecskefű sárga virágú tengerét, ez veszi el még a maradék erőt is. Néha meg könynyebb. Néha szinte jó. Egy bottal is megy a járás, elhagyja napokra a szédülés is, le tud hajolni, vagy sámlicskáján tud gyomlálgatni a kiskertben. Addig is múlik ez a gyors idő. A gyerekek, unokák szétszaladtak, látja őket naponta, de más már az ő tempójuk. Más mára a világ. Tévében háború egyenes adásban, meg mindig csak vér, vér, vér. Látott ő abból eleget a fronton. Inkább a gyomlálás. A csigák ott bújnak a kerítés tövében, egy barna kis béka riad el bütykös kezétől, ahogy a gyenge szárú új hagyma közül tépkedi ezt a kipusztíthatatlan perjefüvet. Emlékek bújnak elő, régi szép lovak, szántások, aratások, erdőirtások emléke. Mindig a munka. A két zsemleszínű tehén, amint békésen kérődznek az istállóban. A Hóka meg a Ravasz, a két nehézjárású muraközi, amikor egy traktort rántottak ki annak idején a sárból, még a téeszcsé kezdetén. A dohányszárító pajták félhomálya, ahonnan jó kis göngyöleg szűzdohányokat lehetett hazamenekíteni. Hová lett minden? Csak a virágok illata maradt a régi. Az orgonáké. A harangot is villany húzza. Nem is kongatja el olyan szépen a verset, mint mikor kézzel húzták. Május van. Szerelem és halál hónapja. Kire mi talál ilyenkor. A bogarak fényes hátán csillog a nap, buja zöld minden. Két bot. Száz lépés. Ezer emlék.