Megfeddi első számú háremhölgyét Amerika?

Közép-Ázsiában először robbantottak öngyilkos – női – merénylők, de amerikai vagy nemzetközi célpontok helyett helyi rendőröket támadtak. A világ elemzői számára alaposan fel lett adva a lecke: mi a fene történik Üzbegisztánban?

Közép-Ázsia legnépesebb országát egy neve elhallgatását kérő kirgiz diplomata nevezte Amerika első számú háremhölgyének. Üzbegisztán ugyanis 2001. szeptember 11-e óta az USA egyik legfontosabb szövetségese a nemzetközi terrorizmus, de főleg az Afganisztán elleni háborúban. Iszlám Karimov üzbég elnök sietett Amerika kedvére tenni. Nemcsak az ország légterét, hanemegy katonai támaszpontot is felajánlott az amerikai hadseregnek. Még mielőtt Moszkva csuklása Taskentig hallatszott volna, már meg is érkezett Üzbegisztánba az első, 1500 fős amerikai katonai kontingens. Ahogy ilyenkor szokás, gyorsan aláírták a kölcsönös baráti és együtt-működési szerződést, amely üzbég részről inkább volt üzleti, hiszen az Egyesült Államok majd 400 millió dollár segélyt nyújt újdonsült szövetségesének. A szerződés nem elhanyagolható részeként azonban Üzbegisztánba érkeztek a demokratikus intézményrendszereket, civil társadalmat erősítő programok, és az emberi jogok betartását drákói szigorral felügyelő nemzetközi (és amerikai) emberjogi szervezetek.

Eddig ez rendben is van, mindenki meg van elégedve. Az amerikai kormány az üzbég támaszpontnak (is) köszönhetően könnyen lerohanta Afganisztánt, és megvetette lábát Közép-Ázsiában, de az üzbég kormánynak is kapóra jött az amerikai támogatás. Nem is annyira a pénz, hanem a legitimitás miatt. A terror elleni harc örve alatt Karimov elnök amúgy is hírhedten elnyomó rezsimje fokozhatta a nyomást a politikai ellenzékre és az egyéb, szabadságjogokat hirdető csoportocskákra. A politikai ellenzék és a civil szervezetek jó része betiltva, mintegy hétezer aktivista börtönben, szabad média nincs és nem is volt. Mindezt a terrorizmus elleni harcba csomagolva – az Egyesült Államok szövetségeseként – rendkívül jól el lehetett adni. Tiltakozott ugyan mindenki, legutóbb az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD) jelentése hagyta alaposan helyben az üzbég kormány gazdasági programját, de oda se neki. Míg az amerikai nagykövet hetente jár személyesen közbe emberjogi aktivisták szabadon bocsátása érdekében, de hivatalosan Washington csak a fejét csóválta szövetségese csínytevésein.

Eddig. A március 29-i és 30-i események ugyanis azokat igazolták, akik már jó ideje azzal érvelnek, hogy a terrorizmus elleni harc miatt sem kellene a közép-ázsiai elnyomó rezsimeket támogatni. A rendkívül szűk elit tékozló jólétét ugyanis a maradék 25 millió üzbég fizeti meg – keservesen. Havi 25 dolláros „fixszel” az ember nemigen viccel. Főleg nem él. Viszont annál könnyebben ragadja meg a lehetőséget, hogy tegyen valamit a rendszer ellen. Fegyvert is fog, ha azt nyomnak a kezébe. Márpedig a taskenti események a rezsim elleni harcra utalnak. A célpontok üzbég rendőrök voltak, a hatalom haragoszöld ruhát viselő jelképei.

De ki hajtotta végre a merényletet? Karimov elnök azonnal a Hizb-ut-Tahrirt (HT) és a Üzbegisztán Iszlám Mozgalmát (IMU) tette meg felelősnek. Az IMU-t viszont éppen a kormány nyilvánította nem létezőnek legendás vezére, Dzsuma Namangani állítólagos afganisztáni halála után. A feltételezések szerint a tálibok oldalán harcoló (és az al-Kaidához közel álló) IMU-vezér halálát egy amerikai precíziós rakéta okozta 2002-ben, márpedig az amerikaiak ritkán tévednek az ilyenben. Az Üzbegisztánban betiltott HT célja egy nagy iszlám kalifátus létrehozása szerte az arab–iszlám világban, de békés úton. A Londonban székelő iszlám romantikus „forradalmárok” gyorsan el is határolódtak az üzbég merényletektől, mondván: ők a röpiratokat ezúttal sem cserélték fel kalasnyikovra. Bár a rendkívül laza struktúrájáról ismert HT-sejtek egyike-másika valóban sutba dobhatja a békés átmenet gondolatát, ám az is valószínű, hogy Karimov elnök a merényleteket próbálja kihasználni, hogy végleg megszabaduljon politikai alternatívájától.

Üzbég elemzők azonban mást állítanak. Véleményük szerint korántsem „madridi jellegű” terrortámadásról van szó. A rendőrposztok célba vétele inkább egy rezsim elleni jól szervezett támadásra utal, urambocsá’ akár magas rangú rendőri vagy titkosszolgálati részvétellel. Az üzbég politikát meghatározó három klánból kettő (a taskenti és a fergánai) rendkívül elégedetlen a szamarkandi klánhoz tartozó Karimov uralmával. Nem csoda: az elmúlt két évben az üzbég elnök egymás után rugdosta ki a taskenti és fergánai klánok embereit a magas állami tisztségekből.

Ám akár a klánok modernkori „torzsalkodása” van a tragikus események mögött, akár az IMU vagy a HT, a legnagyobb kérdés, mennyire támogatja az ilyen „véleménynyilvánítást” a nyomorgó üzbég polgár?