Megbukik a Špidla-kormány?

A bizalmi szavazást maga a kormány kérte, hogy a számára balul sikerült államfőválasztás után – amelyben nem sikerült biztosítania saját jelöltje győzelmét az ellenzéki jelölttel szemben – leellenőrizze, meg van-e még a képviselők között a többségi támogatása.

A 200 tagú testületben a kormánykoalíció-ellenzék arány igencsak törékeny. A három párti kormánykoalíciónak ugyanis összesen csak 101 képviselője van, ami tehát a lehető legkisebb többség. Az ellenzék táborában a Polgári Demokratikus Párt (ODS) már jelezte, hogy a bizalmi szavazáson nemet mond. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja szintén nem áll a kormány mellé, de ugyanakkor jelezték: meneszteni sem kívánják Špidláékat. A koalíció összes képviselője ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy támogatni fogja a kormányt. Ebből tehát az következhet, hogy a Špidla-kabinet valószínűleg marad. Elég azonban felidézni az elmúlt hetek széthúzásait (főleg a szociáldemokrácián belül), s ehhez figyelembe venni az említett törékeny többség tényét, s máris láthatjuk, hogy a siker, tehát a jelenlegi kormány talpon maradása nem is olyan egyszerű. Elég lenne, ha mindössze egy-két kormánypárti képviselő gondolná másképpen.

Vladimír Špidla kormánya tehát újabb komoly próbának lesz kitéve. A tavaly júniusi választás után hivatalba lépett kabinet számára nem ez lesz az első nehéz szavazás. Az elnökválasztást megelőzően ilyen volt a tavaly augusztusi tragikus árvíz utáni adótörvény-csomagról, illetve az idei költségvetésről szóló döntés is. Mindkét esetben csak komoly parlamenti és belső koalíciós viták után, s akkor is csak egy hajszállal ment át a kormány terve. Az államfőválasztáson viszont már az ellenzék győzött, ami komolyan megtépázta a koalíció és különösen Vladimír Špidla kormányfő babérjait, s gyengítette pozícióit. Špidla elsősorban pártjában, a Cseh Szociáldemokrata Pártban (ČSSD) van hatalmas nyomás alatt, ahol a jelek szerint igen erős Miloš Zeman volt miniszterelnök és pártelnök híveinek a tábora. Ma már az is egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy Zeman tavaly nyáron csak taktikai megfontolások alapján vonult ki nagy csinnadrattával a magas politikából. Valószínűleg azzal számolt, hogy köztársasági elnökként tér majd vissza. Elszámította magát, államfő nem lett, s nagyot esett, amit szemmel láthatóan nehezen visel el. A vérig sértett Zeman most Mečiar-féle „barlangjából” egyre-másra küldözgeti a sajtón át üzeneteit Špidlának, Stanislav Grossnak, a párt második emberének és másoknak, hogy mondjanak le, mert felelősek a párton belüli széthúzásért. Saját felelősségét azonban még véletlenül sem említi.

A szociáldemokraták a hónap végén tisztújító kongresszust tartanak, s a mai helyzetben bizonyos, hogy a tanácskozás nem lesz unalmas. Špidlának minden erejét össze fog kelleni szednie, hogy megtartsa befolyását, megőrizze pozícióját. Valószínű, hogy ez is közrejátszott abban, hogy bizalmi szavazást kezdeményezett kormánya ellen. Ha ugyanis a kabinet megkapja a parlamenttől a bizalmat, akkor azt Špidla személyes sikernek is elkönyvelheti, ami megerősíti helyzetét a kongresszus előtt, s ott egyszerűbb lesz a dolga. Megfigyelők szerint Špidlának most talán könnyebb a parlamenttől megszereznie a bizalmat, mint a szociáldemokratáktól. Bár az is igaz, hogy a kongresszus előkészítése folyamán eddig a szociáldemokrata regionális szervezetek döntő többsége is támogatásáról biztosította Špidlát.

Megfigyelők szerint várható, hogyha a Špidla-kormány megkapja a bizalmat a parlamenttől és a kormányfőnek a szociáldemokrata kongresszuson is sikerül megőriznie pozícióit, akkor személycserékre kerülhet sor a cseh kormányban. A sajtó úgy véli Špidla meneszthetné azokat, akik az államfőválasztás során nem voltak hajlandóak felsorakozni mellé. Elsősorban Zdenek Škromach munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Jiří Rusnok, ipari és kereskedelmi miniszter neve merült fel.

Nyilvánvalóan nem lehet kizárni azt sem, hogy a kormány nem kapja meg a szükséges többséget. Ebben az esetben komoly belpolitikai válsággal kell számolni, mert életképes alternatíva nem igen van. Az első zavaró tényező, a Cseh Szociáldemokrata Párt belső megosztottsága, ami nagyon megnehezíti a koalíciós partnerek megszerzését. A jelenlegi koalíción kívül a szociáldemokrácia reálisan csak a kommunistákkal, vagy a polgári demokratákkal tudna életképes koalíciót alkotni. Nyílt koalíció azonban az egyikkel sem igen elképzelhető a jelenlegi helyzetben, s különösen nem Špidlával az élén. Szóba került még az úgynevezett széles koalíció, amelyben a kommunistákat kivéve minden parlamenti párt képviselve lenne. Ilyen megoldás mellett tette le a voksát például Stanislav Gross belügyminiszter, valamint Pavel Rychetský kormányfőhelyettes és igazságügyminiszter is. Ezt a változatot a polgári demokraták elutasítják. „Nincs felhatalmazásunk a kormányba lépésre” – jelentette ki Petr Nečas pártelnökhelyettes. Miroslav Grebeníček, kommunista pártelnök pedig úgy fogalmazott: támogatni tudnának kívülről egy szociáldemokrata-néppárti kisebbségi kormányt is. Egy kisebbségi kormány megalakítását a szociáldemokrácián belül a Zeman-pártiak többsége támogatja csak. Az előbbiekből az is kitűnik, hogy a pártok többsége jelen pillanatban még fenntartaná a kormányt, s általa a koalíciót, s megvárná a további fejleményeket, különösen a szociáldemokrata kongresszust. Rendkívüli, előrehozott parlamenti választásról még senki sem beszél, mert általános a vélemény, hogy pillanatnyilag ez nem igen változtatna az erőviszonyokon. Az viszont szinte biztos, hogy a legkisebb parlamenti és koalíciós párt, a Szabadság Unió-Demokratikus Unió (ÚS-DEU) a jelenlegi helyzetben nem kerülne be a törvényhozásba. Nekik is tehát érdekük a kormány sikere. A mai kormánykoalíció törékeny helyzetén azonban még a bizalom kifejezése sem változtat semmit.

Ami a lakosságot illeti a januári-februári felmérések azt mutatták, hogy a kormány bizalmi mutatója aránylag jó, jobb mint amilyen a hasonló kormányzási időszak elteltével a Zeman kormányé volt. Persze a döntés nem a lakosság, hanem a képviselők kezében van.

Csehországban egyébként olyan ritka a kormány iránti bizalmi szavazás mint a fehér holló. Ha a választások utáni új kormányok iránti természetes és szükséges bizalmi szavazásokat nem számítjuk, akkor az ország fennállásának tíz éve alatt ez a mai lesz a második. Eddig csak Václav Klaus fordult a parlamenthez ilyen kéréssel, mégpedig 1997 tavaszán, amikor az általa vezetett kabinetben a korona árfolyamának esése és az elfogadott szigorú gazdasági intézkedések következtében rendült meg a bizalom. Klausék a bizalmi szavazást túlélték, mert besegített nekik két, a szociáldemokrata pártból korábban kizárt képviselő. A Špidla-kabinet akkor maradhat továbbra is hivatalban, ha a parlamentben jelen lévő képviselők egyszerű többsége szavaz nekik bizalmat.