Megadóztatnák a borravalót

Az osztrák pénzügyminisztérium tervet dolgozott ki a borravaló megadóztatására és egységesítésére - adta hírül tegnap az osztrák média Alfred Finz pénzügyminisztériumi államtitkárra hivatkozva.
A néppárti politikus a Népszabadság beszámolója szerint bejelentette: minisztériuma február közepén hozza nyilvánosságra a terv részleteit. Sajtóértesülések szerint a pénzügyi tárca átalányadót vetne ki a borravalós szakmák művelőire, nemcsak a pincérekre, de a fodrászokra, kozmetikusokra, taxisofőrökre is. Ezzel együtt egységesítenék a tartományok eddigi, egymástól eltérő adóelőírásait is.

Az osztrák pénzügyminisztérium államtitkára hétvégi nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy Ausztriában eddig is terhelte adó a borravalót - elméletileg. Az önkéntes bevalláson alapuló rendszer azonban - amely évi 730 euróig biztosított adómentességet -, ahogy máshol, úgy Ausztriában sem működik - tette hozzá a lap. A szaktárca most azt reméli, hogy az új adóztatási módszer, és az átalányadó ösztönzően alacsony, tíz százalék alatti adókulcsa révén végre sikerül behajtani a közterhet a borravalóként kapott jövedelmek után is, évi több tízmillió euróval gazdagítva ezzel az osztrák költségvetést.

A borravaló megadóztatásáról Ausztriában még tavaly novemberben robbant ki vita. A pénzügyminisztérium akkor vetette fel először a borravaló eddiginél szigorúbb megadóztatásának ötletét. A vendéglátó-ipari szakszervezet azonnal tiltakozott, hivatkozva arra, hogy az ágazatban dolgozó 159 ezer ember átlagfizetése 1420 euró, 33 százalékkal alacsonyabb a 2000 euró feletti - mintegy 500 ezer forintos - országos átlagnál.

Közzétették azt is, hogy egy képzett éttermi szakember a kollektív szerződések szerint pincérként csak havi 1022 euró (mintegy 250 ezer forintot), főpincérként pedig 1212,50 euró bruttó bérre számíthat. Mint rámutattak: a szállodaiparban és a vendéglátásban foglalkoztatottak negyede-harmada kap borravalót, és azt különféle módon osztja meg munkatársaival. Az új teher a szakszervezet szerint a csúcsszezonban munkaerőhiánnyal küszködő szakmában béremelési kötelezettséget vonna maga után, s ez sok, rossz helyzetben lévő vendéglátó-ipari egység számára a csődöt jelentené. Jobb lenne tehát a német példa