Még nyíltabb levél

Olvasatlanul aláírnám azt a nyílt levelet, amelyet húsz szlovákiai közéleti személyiség „küldött el” Fidel Castro kubai államfő címére. Nem könyvből értesültem róla, hogy mire képes egy diktatúra, így mélységesen felháborít, valahányszor arról számolnak be a hírközlő eszközök, hogy a földkerekség bármelyik országában ismét újságírót börtönöztek be másként gondolkodásért, ismét ellenzékieket ítéltek el szervezkedésért, ismét működésbe lépett az egypártrendszerre jellemző hatalmi pökhendiség. Castro – kubai körülmények között – ugyanazt a politikai stílust testesíti meg, amit Csehszlovákiában Husák, Romániában Ceausescu vagy Moszkvában Brezsnyev képviselt. Örülök a nemzetközi szolidaritás e nemes megnyilvánulásának, de még jobban örülnék, ha a nyílt levél nem egy régi, pártállami szellemeskedést juttatna az eszembe: Nyugaton – érvelt a másként gondolkodó úgy 1972 táján – bárki szabadon bírálhatja akár a miniszterelnököt is. Mire a kajánkodó válasz: a nyugati miniszterelnököket nálunk is bárki szabadon kritizálhatja. Valljuk be, ahhoz ebben az országban senkinek sem kell közéleti oroszlánná reinkarnálódnia, hogy Fidel Castro kubai elnököt az emberi jogok nevében demokráciából kioktassa. Szlovákiában manapság ismét az országon belüli viszonyok lényegre törő kritizálásához kell bátorság. Az újságokban a Kubába küldött nyílt levélről szóló hír tőszomszédságában egy másik tudósítás is szerepelt. Belpolitikai hír. Arról, hogy a Szlovák Televízió új igazgatója a kétségkívül vízfejűvé „fejlesztett” intézményben hogyan indította be a létszám leépítését. Ahogy Castrót nem lehet eléggé elítélni, úgy azok számára se található enyhítő körülmény, akik évtizedeken keresztül olyanná tették a közszolgálati tévét, amilyen. Ahol egy közszolgálati intézmény a működés veszélyeztetése nélkül 1200-1300 személyt tud elbocsátani, ott nagyon sok mindenben melléfogtak kezdettől fogva. Egy dolog fölött azonban semmiképpen nem lehet napirendre térni. A tévé igazgatója a leépítést azzal kezdi, hogy szakszervezeti vezetőknek köt útilaput a talpa alá. Tucatnyi sebből vérzik nálunk a szakszervezeti mozgalom. Hasonlóan, mint az ország egész intézményrendszere. Színvonalát, működését tekintve vajon mennyivel magasabb rendű a kormány, a közigazgatás vagy éppen a bíróságok rendszere. Tény, az érdekvédelem siralmasan tölti be szerepét. A tévé igazgatója azonban nem emiatt kezdte az elbocsátásokat éppen a szakszervezeti funkcionáriusokkal. Nem is kezdhette volna, mert munkáltatóként ebbe nincs beleszólása. Rybníček tévéigazgató intézkedése üzenet a munkavállalóknak. Azt üzeni, hogy szerinte az az érdekvédelem is sok, ami a munkavállalókat eddig megillette. Az EU-taggá válással kapcsolatban sok kérdés elhangzott, de nagyon kevés a nyugat-európai szakszervezeti jogokról. Sokan várják kíváncsian, hogy jogvédőink az érdekvédelmi jogok lábbal tiprása láttán megfogalmaznak-e egy még nyíltabb levelet. Castro több ezer kilométerre sért jogokat, míg Rybníček itt, a kertek alatt.