Még képviselő is lehet

Először az újságíró-társadalmat árulta el, azután újsütetű haverját, Marián Kočnert, most pedig a nyomozókat hagyta cserben. Peter Tóth az átváltozások mestere, csak a jelleme nem változik, az ugyanolyan ferde volt mindig.

Hajdanán becsapta, félrevezette újságíró kollégáit, eljátszotta, hogy egy közülük, közben meg a szlovák titkosszolgálatnak dolgozott. Később sikerült Marián Kočner bizalmába férkőznie, hogy aztán habozás nélkül feladja őt. Mintaszerű vallomást tett a nyomozóknak Kočner piszkos ügyeiről, hogy aztán a döntő pillanatban visszautasítsa, hogy vallomását a bíró előtt is megismételje.

Peter Tóth mindig is elsősorban a saját érdekeit nézte, a körülötte levőkkel pedig színjátékot játszott. Ugyanezt teszi most is, amikor azt mondja, mindaddig nem hajlandó megerősíteni vallomását a bíróságon, amíg az állam nem teszi azt, amit ő akar. Egyenlő partner szerepébe helyezi magát a nyomozóhatóságokkal, a bírósággal és a titkosszolgálattal is, elvárja, hogy a Szlovák Információs Szolgálat vezetéséért felelős személyek álljanak mellé, és a nyomozók is szólaljanak meg az érdekében, ha ez szükségessé válik.

Már csak a filmekből ismert követelés hiányzik, hogy állítsanak neki a repülőtérre egy teletankolt gépet, amelyik elviszi valamelyik karib-tengeri szigetre.
Peter Tóth egyértelműen arra játszik, hogy ha tanúskodik az egyik legnagyobb lator ellen, aki csak létezett ebben az országban, akkor azzal ellensúlyozni tudja még azt is, hogy éveken át együttműködött vele. Meggyőződése szerint olyan erős ütőkártyák vannak a kezében, hogy a szükségből erényt tud kovácsolni.

Hiszen azt látjuk, hogy Tibor Gašpar, akinek a népharag és a botrányok miatt kellett távoznia a rendőr-főkapitányi posztról, most nyíltan játszadozik a gondolattal, hogy belép a politikába, és valamelyik párt képviselőlistáján besétál a parlamentbe. Nem lenne meglepő, ha Peter Tóth ugyanezen dolgozna. A mostani taktikázásával megalapozza, hogy egy kis idő elteltével olyan tisztán térjen vissza, mint a hó, azzal az imázzsal, hogy „aha, itt van, aki lebuktatta Kočnert”. És aztán megpróbál valamelyik párt képviselőlistáján besétálni a parlamentbe.

Egyben azonban igaza van Kočner volt haverjának: botrányos, hogy az állam nem tudta titokban tartani a kilétét, és kiderült, hogy védett tanú. Ezek után bárki felteheti a Tóth által is feltett költői kérdést: hogyan bízhatna valaki abban, hogy megvédi őt az állam, ha azt sem tudja megakadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve. Hogy merjenek így tanúskodni a tisztességes emberek valamilyen súlyos bűncselekményben?

Példa nélküli, hogy mennyi minden szivárgott már ki a Kočnerrel kapcsolatos aktákból. Persze ezáltal egyre fokozódik a nyomás, hogy a hiteltelen közszereplők egyszer s mindenkorra távozzanak végre a politikából, másrészt viszont sosem derül ki, hogy meddig mentek volna el az együttműködésben a titkos tanúk, ha valóban titkos tanúk maradtak volna.
A szerző a Trend hetilap munkatársa