Mari néni kulcslyuka

Az államok pont így viselkednek, még a jó szomszédok is, amióta világ a világ, de ezt már kémkedésnek hívják. Minden ország kémkedik, a szolgálatoknál mindenütt megkülönböztetik a külső hírszerzést és a belső elhárítást. Az amerikai titkos adatgyűjtést leleplező Edward Snowden körüli médiacirkusz nem a lényegről szól. Álszent az amerikai sajtó is, az európai is – a kormányok álláspontját szajkózzák. Az USA-ban 9/11 óta a nemzetbiztonság amolyan szent tehén. A más ügyekben oly demokratikus amerikai média ahelyett, hogy a nemzetbiztonság és a megfigyelések közötti egyensúlyt keresné, Snowden lejáratásával foglalkozik, hazaárulónak kiáltva ki az informatikust. A leleplező személyére összpontosít, nem arra, hogy mit leplezett le.

Álszent az európai sajtó, amikor az amerikai titkosszolgálatokat a magánszféra, az emberi jogok megsértésével vádolja. Ezt csak a kormányok mondják. Elektronikus adatgyűjtésről van szó, naponta sok-sok millió – évente milliárd – írott vagy hangüzenetről. Ennyit lehallgatni vagy elolvasni egyetlen titkosszolgálat sem tud, a terrorelhárítás a számára fontos üzeneteket bizonyos kulcsszavak alapján – pl. bomba, dzsihád stb. – próbálja kiszűrni. Ezért nem tartok attól, hogy az NSA megsértette emberi jogaimat és tudja, hányas cipőt hordok, és Jancsinak sem kell félnie attól, hogy a Fehér Házban megtudják, mit szokott csinálni Juliskával, aki azt nagyon szereti.

Ha valaki azt hiszi, hogy a németek vagy a franciák nem kémkednek Amerikában, nagyon téved. Ezért nevetséges, amikor Párizs, Berlin vagy Brüsszel az európaiak emberi jogainak megsértéséről beszél. A német szolgálat, a BND, tudva az NSA programjáról, az amerikaiaktól kért tájékoztatást pl. arról, hogy elrabolt állampolgáraik hol lehetnek, kivel érintkeztek telefonon stb. A már-már hisztérikus reagálásoknak nem erkölcsi, kizárólag politikai okai voltak-vannak. Az EU nemrég szabadkereskedelmi tárgyalásokat kezdett az USA-val, s az ügy kapóra jött, hogy jobb pozíciókat szerezzen Washingtonnal szemben. Az európai cégek sérelmezik, hogy az USA-ban szövetségi és helyi szinten egyaránt a helyi vállalkozókat részesítik előnyben a pályázatok elbírálásakor. A hagyományosan USA-ellenes retorikát folytató franciák a televíziós és filmiparukat féltik, ezért kiharcolták, hogy a szabadkereskedelmi tárgyalások egyelőre ne terjedjenek ki az audiovizuális jogokra. Nem mellesleg: Hollande elnök népszerűsége egy év alatt a béka feneke alá csúszott. Az ellenzéki szociáldemokraták piszkálódása miatt Merkelnek is kemény nyilatkozatokat kellett tennie Washington címére, hiszen két hónap múlva parlamenti választások lesznek Németországban, s az SPD azzal kampányol, hogy a kancellár asszony nem állt ki határozottan a német polgárok jogainak védelmében.

Az egész Snowden-ügy annyira hiteles, mint a tévében egy latin-amerikai vagy török filmsorozat, a lapoknak csak arra jó, hogy legyen miről írni a nyári uborkaszezonban, a kormányoknak pedig arra, hogy eltereljék a fontosabb dolgokról a figyelmet. Az emberi jogaimat pedig nem az NSA vagy a CIA sérti meg, hanem az, ha nem tömik be időben a kátyúkat, és Brüsszelben az ötvenezres uniós vízfej továbbra is szemérmetlenül magas pénzeket fog rabolni fizetés címén, szinte a semmiért. Ez persze olcsó, demagóg populizmus. Miért ne. Csak a kormányoknak szabad?