Maradjunk a földön

Szlovákia a befektetők paradicsoma – írja a Forbes rangos amerikai gazdasági magazin megjelenés előtt álló legfrissebb száma. Szlovákia a legvonzóbb ország Európában a befektetők számára – olvasható az osztrák Die Presse tegnapi számában. Szlovákiában példás a költségvetési fegyelem és örvendetesen nő az ország exportteljesítménye – állapítja meg az amerikai Credit Suisse First Boston befektetési bank legutóbbi közép-európai elemzésében.

Öröm olvasni az ilyen dicsérő szavakat. Persze, az öröm csupán addig tart, míg nem jut az eszünkbe: ennek a minden évben meghosszabbított böjti időszak, az év eleji és a menet közbeni drágítások, az inflációt nem követő béremelés az ára. A Szlovákiát hízelgő jelzőkkel elhalmozó elemzéseket, megállapításokat végigböngészve rögvest kiderül: a befektetők a szilárd belpolitikai helyzet mellett különösen azt értékelik magasra, hogy nálunk az órabérek csupán az Európai Unió átlagának alig 15 százalékát teszik ki. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy míg Németországban az egy munkaórára eső költség 1104 koronára rúg, addig nálunk csak 128-at tesz ki. Talán túl magas volna a mérce? Rendben, akkor vizsgáljuk meg a velünk együtt rajtolt szomszédos országok helyzetét. Az Eurostat kimutatása szerint Lengyelországban egy munkaóra ára 189, Csehországban 164, Magyarországon pedig 160 korona. Vagyis mi legfeljebb a bolgár vagy a román munkavállalónál keresünk jobban. Sajnos, ebből, a külföldiek számára örvendetes előnyünkből, amit mi hátrányként élünk meg, még sokáig nem szabadulunk.

A fent említett méltatások, elemzések azért helyenként bírálnak is. Elsősorban az ország nem megfelelően kiépített infrastrukturális hálózatát emlegetik, amin elsősorban az autópályák rövidségét, szétszabdaltságát értik. Ezen viszonylag rövid távon, 10 éven belül lehet segíteni, feltéve, ha az elmúlt hetekben a kormány által elfogadott sztrádaépítési programot teljesítjük. Azonban úgy látszik, a beruházások becsalogatása szempontjából nagyon fontos, s egyben látszólag legkönnyebben orvosolható dolgokon, konkrétan a bürokratikus ügyintézésen, a készség hiányán, s az érthetetlen szabályozásokon nem tudunk segíteni. Legutóbb például kiderült, hogy a német energetikai óriásvállalat, az RWE azért állt el újabb szlovákiai befektetésétől, mert megelégelte a bürokratikus buktatókat, többek között azt, hogy valamennyi szerződést szlovák nyelven kell megfogalmazni. És akkor még nem beszéltünk a korrupcióról, a jogrend betartásáról és a folyamatosan változó törvényekről. Az a tény tehát, hogy mostanában dicsérik Szlovákiát, jelzi, hogy már jó, ám még nagyon hosszú úton haladunk.