Májulás és Lenin elvtárs könnyei

Mai világunkban, a XXI. században már semmi sem meglepő. Némelyek az orgona virágzásával kötik össze a tavasz beköszöntét, mások a majális hangulatával. Érdekes haloványan visszaemlékezni azokra az időkre, amikor még kötelező volt május elsején felvonulni, vattacukrot enni és Lenin-Marx-Engels képeit hordozni. 2005-ben mindez új fényben tűnhet fel a plázaifjaknak ugyanúgy, mint a vidám fiatalságukról elmélkedő, deresedő hajú generációnak. A modern kor bevásárlóközpont-lakója nem is tudja épp ésszel felfogni, mit is jelenthet igazán a hír: egy Szentpétervár melletti falucskában könnyezni kezdett a Lenin-szobor. A gyengébb idegzetű, jóérzésű olvasóinkat reményeink szerint nem rettentjük meg azzal, hogy ki is rügyezett Vlagyimir Iljics. A „nép szívében élő hős” másának ugyanis fából van a teste. A test, amelyet az orosz paraszt anno még egy szemétdombon guberált, azt gondolván, egykoron hasznát veheti majd. Az ő reményének beteljesülése egyszersmind a mi bánatunk lenne. Ámbátor van, aki örömkönnyekben törne ki, hiszen akadnak közöttünk olyanok, akik szolgálni tudnak minden rendszert. Az átkos időkben még a kommunista titkosszolgálat simogató keze, az internacionálé dallamára vezette őket karrierjük hajnalán. Mára belőlük főprivatizátorok, feszület alatt magyar rigmusokat harsogók lettek. A legnagyobb manipulátorok ők, akiknek semmi sem drága. Befészkelték magukat közénk, és már nemcsak magukat, hanem magyarságunkat is áruba bocsátják a végső győzelem érdekében. Nem értük tört ki könynyekben Lenin...

Velük együtt léptünk be egy esztendővel ezelőtt az Európai Unióba. A magas bérek, a rózsaszín álmok, a tejjel-mézzel folyó Kánaán hazájába, a való világba. Ahol a műszálat felváltotta a pamut, amelyből még mindig a kínai munkások készítik a tavaszi melegben ránk ázó „tyeplákit”. Ezt manapság már joggingnak nevezi az egyszerű nép agyonolvasott, anyaszomorító sarja. A csillagos zászló is ott lobogott minden magára valamit adó nebuló kezében, csak egy kicsit több rajta az ötágú. Lehet, ezért sír Lenin elvtárs, a szemétdomb könnyező tuskója... Végkövetkeztetésünk csupán egy lehet: teljesen mindegy, mi volt, mi lesz, van-e jövőnk (vagy a csillagokban van a jövőjük), a lényeg a meleg sör és a hideg virsli, amit a majálison osztogattak.