<p>EP-választások, nemzeti pártversenyek: miről szavaztunk a múlt hétvégén? Európa vagy a belviszonyaink? Mérlegelés uniós delegálásokról vagy afterparty az áprilisi zúzós buli után? Picit az előbbi, nagyon az utóbbi – Magyarországon. A nevétől búcsúzó Corgoň Liga végjátéka ennél izgalmasabb volt.</p>
Magyar dac Európában
Szerencsém volt a helyszínen átélni, amint a DAC kivívta a bentmaradást a szlovák futball első osztályában; Dunaszerdahely a mérkőzés lázában égett, hétezernél több drukker tombolt, ünnepelte klubja és közege magyar identitását, saját nyelvét is használva a stadionban. A csapat kisebbségi szimbólum is, s mint ilyen, jó példája a sokszínű Európának, amelyet a kontinens nyugati felében hirdetnek és támogatnak, keleten inkább csak tűrnek, mert a csetepatét látják az autonómiakövetelésekben. Pedig az unióban nem lenne szabad ebben (sem) többféle mércét alkalmazni erősek és gyengébbek között. A csallóközi focimeccs jelentésrétegei mutatták: az érzelmek megértése hideg fejjel nehéz dolog – mit gondolna itt, ebben a közegben például Gyurcsány Ferenc? Ha nem érzi, értené? Hasznos formációk nyilván az Európai Parlamentben a különféle ideológiájú óriásfrakciók, ahol szlovák és magyar szocialista egyként feszül szlovák és magyar néppártinak, de azért a nemzeti kereteket/érdekeket nagy hiba volna ósdi szervezőelveknek tekinteni. Amikor a német szocdemek vezetője klubon kívülinek minősíti a Fideszt, a nemzetközi porondon egy magyar párt aligha állhat mondjuk a belgák mellé; internacionalista ideológiai testvéreinél érzelmi okból csak-csak közelebb esik hazai riválisa, főleg a ma uralkodó kontinentális eszmei zűrzavarban. Az EP-választások döntési szempontjai nagyon eltérőek országonként. Magyarországon az áprilisi parlamenti voksolás belpolitikai utórengése volt a múlt hétvége, nem sok köze volt Európához, legfeljebb a Jobbik orosz kémes lebukása miatt. A Fidesz a csúcson maradt, főként a baloldalhoz képest, ahol az MSZP besülésével minden korábbinál elkeseredettebb hatalmi háború indulhat. Orbán a lelátón, Gyurcsány, Bajnai, meg Mesterházy árvái és sírásói lent a ringben szorítják-szuszakolják egymást, a homo novus sehol, pedig a szocikból kiszakadt régi csibészek – jobboldali párhuzammal élve – aligha vedlenek Torgyánból Orbánná, hiába csörög a kard a pónilovon. A miniszterelnöknek így szabad az energiája Európára figyelni a Barroso-utódlást illetően. A szerző magyarországi publiscista
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 10.07.
Ha a kanapé mesélni tudna...
2024. 10.07.
Újraélesztésre várva
2024. 10.06.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.