Lóláb Mohi mögött

Normális viszonyok között örülnünk kellene, hogy ismét felparázslott a Mohi Atomerőmű jövője körüli vita. Engem az se keserít el különösképpen, hogy a sajtóban nyakra-főre jelennek meg elemzések befejezésének gazdaságosságáról, és eközben csak úgy röpködnek a tízmilliárdok. Mellette vagy ellene érvelve. Az az elkeserítő, hogy minden adat mögött ott sejtem a politikai lólábat. A rendszerváltás tizenötödik esztendejében oda jutottunk, hogy Szlovákiában nincs politikus, aki el tudná velem hitetni, hogy egymilliárdos nemzetgazdasági következményekkel járó döntés mögött nem húzódik meg politikai sandaság. Sőt, még ennél is rosszabb a helyzet. Ma már azt is gyanakodva szemlélem, ha minden milliméterében szakember ágál valami mellett, vagy valami ellen. A politika olyan viszonyokat alakított ki másfél évtized alatt, hogy kevés az olyan egyetemi tanár, akadémikus, vagy művész, akinek véleménynyilvánítása után nem érzek késztetést e kérdés feltevésére: vajon melyik politikai párt szekerét tolja?

Az atomerőmű gazdaságossági számításait viszonylag rövid idő alatt két elemző csoport is elvégezte. A 2000-ben készült elemzés, illetve a közelmúltban végzett számítások végösszege közötti különbség legalább 200 milliárd korona. Az első Dzurinda-kormány a 2000-es évi elemzés adataiból kiindulva utasította el az erőmű építésének befejezését, míg ezekben a napokban Rusko gazdasági miniszter éppen a gazdaságosságra hivatkozva szorgalmazza a hatalmas beruházási akció befejezését. Csak az érdekesség kedvéért: a négy évvel ezelőtti számítások szerint 1 MWó előállítása 3500 koronába került volna, míg a Rusko által megbízott elemzők szerint 1 MWó előállítása az építés befejezését követően mindössze 1950 koronába kerülne. Az adózó állampolgár felteszi a kérdést: vajon nem egyéni érdekek érvényesülnek, amikor szorgalmaznak, illetve elutasítanak egy ilyen beruházási akciót?

Nem arról van itt szó, hogy már a szakemberek is annyira megfertőződtek a politika által, hogy szakmájukat is a politikai szélirány figyelembe vételével gyakorolják? Ha ez „véletlenül” így lenne, akkor az ilyen magatartást indokoltan a korrupció egyik speciális megnyilvánulásának tekinthetjük.

A koreaiak gépkocsigyárának építése is felvet olyan kérdéseket, amelyekről Rusko miniszter nem szívesen ejt szót. Vagy ha hajlandó szólni, azt kincstári optimizmussal teszi. Senki nem tudja, hogy nemzetgazdasági szinten mennyibe kerül nekünk a munkanélküliségnek ezzel az akcióval való csökkentése. E tekintetben is lehetne gazdaságossági számításokat végeztetni. Lehetne, ha a kormányfőnek ehhez lenne kurázsija. Ez a koalíció azonban olyan gyenge lábon áll, hogy már a gyanús ügyletek kivizsgáltatásához sincs mersze.