Listázgatás, listázgatás

Vészesen közeleg az időpont, amikor felkerül a nyugat-szlovákiai ŠtB-lista az internetre. Bár az emberek egy részét rohadtul nem érdekli a történet, a feinschmäckerek már fenik a fogukat, a gyengébb gyomrúak öklendeznek, az érintettek szoronganak; akik nem tudják, hogy érintettek, azok az első két kategória valamelyikébe tartoznak.

Azokat az embereket viszont, akiket foglalkoztat az ügynökkérdés, nem készítette fel senki arra, hogy mi olvasható ki a listákból. Nem jelent ugyanis még semmit, ha valakinek ott szerepel a neve a listán. Ugyanis a névsorban megtalálhatóak azok is, akiket a kommunista titkosszolgálat kiszemelt vagy megkörnyékezett, de nem működtek együtt az ŠtB-vel, vagyis nincs miért elítélni őket, sőt. Mielőtt bárki ítéletet mond valaki felett, informálódjon a részletekről. Aki pedig gyanúba keveredik, hozza nyilvánosságra aktáit, és tisztázza magát. Ha tudja. De aki nem írta alá a beszervezési nyilatkozatot és nem készített jelentéseket, az mi a franctól retteg? Éppen ezért volt mérhetetlenül nevetséges Pavol Hrušovský házelnök néhány nappal ezelőtti bejelentése. Nincs szégyellnivalója, elutasította az együttműködést, mégis szinte remegve jelentette be, hogy neve ott szerepel a listán. Oda azért nem kellene eljutnunk, hogy a tiszta múltú (már ha van tiszta múlt) emberek izzadva tisztázgassák magukat csupán azért, mert egy volt kommunista ifjúsági káder, Pavol Rusko az ügy kapcsán feltette a kérdést, hogyan állhat egy ilyen ember a parlament élén.