Listák a kocsmában

A szomszédos és valamikor velünk közös államot alkotó Csehországban egy régiséggyűjtő állítólag Cibuľka-féle titkosügynök-listákat vásárolt vagy kínált valakinek eladásra egy kocsmában. Az ŠtB-ügynökök ügyeit őrző adathordozó nagy meglepetésre mikrofilm volt, és az 1989 decemberében, állítólag az ŠtB által megsemmisített aktákat tartalmazta. Akkoriban, demokráciánk hajnalán ez nagy botrány volt, emlékszünk még, bár már eltelt másfél évtized. Akkor nem nagyon értette az ember, vagy nem akarta érteni. El voltunk telve a szabadsággal, a Nyugatra nyitással, a kommunisták fejvesztett menekülésével a hatalomból, s nem törődtünk valamiféle megsemmisített listákkal, amelyek ledarálását még a tévé is bemutatta. Azt mondtuk, biztos ez a jó, ez a szükséges. Voltak ugyan még egy darabig lármázók, de senki sem hallgatott rájuk, mentünk a terekre tüntetni. És természetesen azért hangsúlyoztam feljebb, hogy a szomszédos, de egykor velünk közös államot alkotó Csehországban, mert ugye hiába szomszédos ország, hiába van határsorompó, az egykori csehszlovák kommunista titkosszolgálat egy és oszthatatlan. Akkoriban még nem láttuk előre – hogy is láthattuk volna –, hogy a listák egyszer, mondjuk 2005-ben a hatalom megszerzésének, vagy valakik onnani kiakolbólításának az eszközei lesznek. Emlékszünk még például a Tiso-villában történtekre, itt, Szlovákiában, pontosabban Trencsénben. Ahol ŠtB-levéltár volt. S hogy a betörésből nem lett valakik Watergate-ügye, annak tényleg csak a szabadságból származó és akkor, tizenöt éve, mindent átható eufória volt az oka. Az, hogy most ezek a listák fokozatosan előkerülnek, nem lehet véletlen. Csehországban ugye már egy ideje tart a hatalomért folyó civakodás. Tájainkon meg lassan befutunk a választási ciklus célegyenesébe, egy éven belül – ha csak nem történik valami – parlamenti választások lesznek a Tátra és a Duna között. Ján Langoš, az illetékes hivatal vezetője, az 1989 utáni első nem kommunista belügyminiszter most azt mondta: az akkor megsemmisített akták léteznek és rekonstruálhatók. Tehát üzent valakiknek: ne örüljetek olyan nagyon. És mint most a csehországi eset is bizonyítja: a listák még a kricsmiben is megvásárolhatók, eladhatók, beszerezhetők, a sör meg a féldeci mellé. Pedig, ha belegondolunk, ezek a listák emberi sorsok, sőt tragédiák hordozói.