Lengyelországi utak

Aki már próbált autóval átvergődni Lengyelországon, annak nagy tisztelettel kell adóznia az ottaniak türelmének. A hatalmas országban van vagy harminc kilométernyi autópálya. Ismeretes, a nyolcvanas években a Szolidaritás vezette mozgalom a többi között azért is lehetett olyan népszerű, mert az akkori lengyel kommunista vezetés a húst nem a helyi boltokba, hanem – az ország kínos gazdasági helyzetére való tekintettel – külföldre vitte, valutáért. A lengyeleknek elfogyott a türelmük.

Helyben is vagyunk: a (volt) kommunisták és a Szolidaritás utódai között dúlt a harc a vasárnapi parlamenti választásokon is. Nem újdonság ez: Lengyelországban már régen beállt a bal–jobb pártrendszer, csak – főleg a jobboldalon – mindig máshogy hívják a politikai formációkat.

Tőlünk északra a szabad választások tizenhat éves története alatt egyszer sem sikerült megőriznie egyetlen politikai pártnak sem a hatalmat. Most sem az volt kérdés, hogy a kormányzó Demokratikus Baloldali Szövetséget (SLD) lenyomja-e a jobboldal. Inkább az, melyik része? A finoman csupán jobbközépnek titulált pártok között ugyanis ott van a Jaroslaw Kaczynski vezetésével a választásokat ténylegesen megnyerő, enyhén izolacionista és nacionalista Jog és Igazságosság pártja (PiS), valamint a győztestől alig-alig lemaradó liberális Polgári Platform (PO). Az előzetes eredmények a parlamentbe hozzák – egyetlen baloldaliként – az SLD-t, és a majdnem anarchista Önvédelem agrárpártot, a nemzeti-katolikus Lengyel Családok Ligáját (LPR) és a szintén jobboldali Lengyel Parasztpártot (PSL). Soha könnyebb feladat egy elemzőnek: a jobboldal tönkreverte a balt.

A lengyel választó azonban fura egy szerzet. Ezzel az eredménnyel ugyanis csak az lehetett az óhaja, hogy az a PiS, amely rendkívül gyanakodva tekint a liberális gazdaságra, éppen a Polgári Platformmal alapítson kormányt. Más változat egyszerűen nincs. Ez már csak attól lesz pikánsabb, ha figyelembe vesszük, hogy a két hét múlva sorra kerülő elnökválasztáson a két nyertes és közös kormányzásra ítéltetett párt vezetői a legnagyobb esélyesek. A mostani eredmények fényében inkább Donald Tuskra, a liberálisok jelöltjére tenném a voksomat Lech Kaczynski (PiS) varsói polgármester ellenében. Mert a lengyel választók nem szeretnének az egypetéjű Kaczynski ikrek által kormányozva élni.

Korrupció és bűnözés. Ezzel a két dologgal bukta el az SLD a választásokat. Szomorkodni azonban nem kell. Négy évvel ezelőtt az akkor kormányzó, aktuális jobbközép Szolidaritás-klónok be sem jutottak a parlamentbe. Lehet, pár év múlva a baloldal lesz majd a jobboldal cipőjében. Ehhez azonban az kell, hogy csatasorba álljon az a leköszönő Alexander Kwasniewski elnök, aki játszva nyerné meg az elnökválasztást, ha indulhatna. Népszerűség ide vagy oda, Lengyelország nem Belarusz. A magam részéről pedig csak egy kérdésre várok választ, de sürgősen: ki fog ott utat építeni?