Lehet-e korlátozni az alapjogok lényegét?

Furcsa módon ezért nemcsak Ficóékat lehet hibáztatni, hanem a szlovák alkotmány megalkotóit is, sőt, az összes, ’89 novembere utáni politikai garnitúrát azért, mert nem teremtették meg az alapjogok védelmének szükséges alkotmányos garanciáit. Ugyanis az a helyzet Szlovákiában, hogy alkotmányos jogokat egyszerű törvénnyel lehet szabályozni, ami tág teret nyit az aktuális politikai többségnek, hogy kénye-kedve szerint korlátozza az alapjogok lényegét és értelmét.

A szlovák alkotmány ugyan kiköti (13. cikk, 4. bekezdés), hogy „az alapvető jogok és szabadságjogok korlátozásánál ügyelni kell azok lényegére és értelmére”, továbbá, hogy ilyen korlátozás „csak a szükséges mértékben és közérdekből lehetséges” (pl. 20. cikk, 4. bekezdés), azt viszont nem köti ki, hogy ilyenfajta beavatkozást az alapjogok érvényesítésébe csak alkotmányos többséggel szavazhat meg a parlament. Pedig ez lenne az ésszerű és demokratikus. Mert ki szabja meg, mi a „szükséges mérték” és mi a „közérdek”? Ahány ember (sőt, ahány jogász), annyi vélemény. A jelenlegi szabályozásnál természetszerűleg az válik mércévé, ami az aktuális többség érdekének megfelel. Csak az alkotmányos többség alkalmazásának elve segíthet hozzá ahhoz, hogy az alapjogok értelmezése jobban közelítsen az „ideális közérdekhez”.

Egyszerű többséggel csakis a jogok végrehajtási módját és körülményeit szabadna szabályozni. Persze, a ’89 utáni törvényhozók részben azért nem építettek be a jogrendbe több alkotmányos féket, mert ez lassította volna a jogalkotó munkát. Így futószalagon lehetett gyártani a törvényeket, azokat is, amelyek alapjogokat szabályoztak. Kérdés, hogy milyen áron.

Mivel nincs kellő alkotmányos garancia, az aktuális politikai többség jó belátásától és kultúráltságától függ, hogy lényeges kérdésekben kikérje és tiszteletben tartsa a kisebbség véleményét és érdekeit. Olyan állapotok, hogy a többség ezt önként megtegye, nagyon ritkán adódnak a világnak ezen a részén. Svájc még nagyon messze van (időben). Marad tehát a konszenzusra épülő szabályozás. Ám ebben is először meg kell egyezni. Róka fogta csuka…

Végül, hogy világos legyen e cikk írójának véleménye: a Lisszaboni Szerződés elfogadásáért elsősorban a kormánykoalíció a felelős.