Legújabban lópelenka

Nem tudom, mit szólnak a bécsi fiákerlovak ahhoz, hogy kötelezővé teszik számukra a lópelenkát? Bizonyára semmit, még csak nem is nyihognak hozzá. Legfeljebb az állatvédők okvetetlenkednek majd megint – joggal –, hogy szegény paripákból csak azért csinálnak szánalmas látványt, mert nem várostiszták: a belváros kellős közepén, munka közben csak úgy, illetlenül, szemérmetlenül, mindenki szeme láttára könnyítenek magukon. Esetleg még Rózsa Sándor pattintana karikás ostorával, amúgy betyárosan, és mondana egy cifrát a lópelenkás lovak láttán. Szegény bécsi lovakért legalább valaki, de értünk ki emel szót, hogy folyamatosan ránk adják a lópelenkát. Mert minek minősítsem azt, hogy kötelezővé tettek számunkra valamiféle belépődíjat az egészségügyi ellátásért. Mondván nagy megnyugtatással, nem olyan nagy vágás ez, nem kell ezt olyan nagyon nyögni, hiszen olyan alacsony ez az összeg, hogy nem terheli meg az egészségügyi ellátásra szorulókat. Egyelőre talán nem, de... félő, ezt a díjat továbbiak követik majd. Nem akarok ötleteket adni, de el tudom képzelni, hogy a peronon való tartózkodásra jogosító peronjegyhez hasonló illetéket is megérünk még az egészségügyben: vagyis kötelező díjat kell majd fizetni azért is, ha betegkísérőként belépünk az orvosi rendelőbe, vagy ha beteglátogatóként átlépjük a kórház küszöbét. Aztán majd azt is úgy magyarázzák meg: csupa jó dolog az nekem, hogy kötelezővé tették számomra ezeket a belépőket, mert ezek a kis összegek nem terhelik meg a pénztárcámat. Hát nem lópelenka ez is, meg az is, hogy az életszínvonal javítására tett, szakszervezeti követelések meghallgatásával nem sietnek annyira az illetékesek, mint az előrehozott áremelő intézkedésekkel. Rám adják a lópelenkát az előrehozott áremelésekkel is, és ahogy a húsz koronák esetében, még ostobának is néznek. Mert ez esetben is mint mentális problémákkal küszködő dedósnak megmagyarázzák, hogy miért jó nekem ez az előrehozott áremelés. Azért, mert olyan termékek árát emelték, amelyeket nem kell megvennünk, ha nincs pénzünk. Na bumm! Kerek, okos magyarázat ez a maga igazságával, ám még a fogyatékkal élők európai éve alkalmából sem vagyok hajlandó némi imbecillisséget kifejező fejmozdulattal rábólintani. Mivelhogy tartom magamat ahhoz, amit Hezitálné szokott az ilyen érvelésekre mondani: sok van, mi csodálatos, de az embernél csodálatosabb nincs... csak ne akarja kezébe venni az időjárás irányítását. Mert abból csak katasztrófa lenne! Oda lenne az amúgy sem virágzó és terménydús mezőgazdaság, mint a bécsi fiákerlovak pelenkázásával a szennyező potyadék.