Leállósávba araszolunk

A rossz mindig gyorsan utat talál hozzánk. Hosszú évekig tartó fellendülést követően alig néhány hónapja kezdődött az Európai Unióban és az Egyesült Államokban a gazdaság növekedési ütemének lassulása, helyenként stagnálása. A fokozatos lefékeződést csak gyorsították a szeptemberi merényletek. A világgazdaság motorjai tehát leszálló ágba kerültek, s ezt Szlovákia máris érzékeli. Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter hétfőn közölte: a bruttó hazai össztermék 2001-ben nem a korábban várt 3,2 százalékkal nő, hanem csak 3 százalékkal. Marián Jusko, a Szlovák Nemzeti Bank elnöke tegnap még komorabb képet vázolt fel, szerinte ugyanis a 3 százalékos gyarapodás is csak jó esetben valósul meg. Ha a növekedést jelző számokat vizsgáljuk, úgy tűnik, az a néhány tizednyi visszaesés nem kell, hogy komoly fejtörést okozzon. Ez akkor lenne igaz, ha Szlovákiát a jelenleginél jóval magasabb szinten érte volna utol a recesszió előszele. Sajnos, nem így történt, a kilencvenes évek viharos fellendülésének hullámát nem tudtuk meglovagolni, az apályt pedig nem lehet elkerülni. A pénzügyminiszter a gazdaság növekedési mutatóit magyarázva érdekes recepttel rukkolt elő; szerinte a hazai fogyasztást kellene élénkíteni, vagyis Háry János módjára a saját hajunknál fogva húznánk ki magunkat a gödörből. Ami sikerült Háry Jánosnak, nem biztos, hogy sikerül Szlovákiának. Sőt, bizonyosan kudarcot vall az elképzelés, hiszen elég csupán a reálbérek alakulását szemügyre venni. Még a környező volt szocialista országokhoz viszonyítva is eleve alacsony bérszintünk évek óta egyenlőtlen küzdelmet folytat az inflációval, ennek eredményeként az abszolút számokban ugyan növekvő fizetések tényleges vásárlóereje jó esetben is csupán stagnál. Ilyen körülmények között meddő igyekezetnek számít a hazai fogyasztás serkentése. A gazdasági növekedés ütemének lassulása, esetleg visszaesése mindig rosszkor jön. Most éppen azért, mert jövőre parlamenti választások várnak ránk, és a kormánynak a választási ciklus utolsó évében nem futja majd erejéből közérzetjavító intézkedésekre. Az ellenzéki pártok pedig a demagógia eszköztárát is felhasználva azzal rukkolhatnak elő: lám, hiába volt a sok reform, a fájdalmas megszorító intézkedések sora, lassan araszol előre az ország szekere. És akkor megint jöhet a fotómodellek és színészek jelenlétében átadott félpályás sztrádaszakaszok átadásának kora.