Kutyából szalonna

Megvolt a rendje. Felfordult a világ. Hétvégeken este zengett az emelet. Kóbor férj érkezett, nem kímélt időt, pénzt, fáradtságot, ivott, és véleménye lett. Az idilli pillanatok intimitása is dobhártya-gerebenező ricsajban pihegett. Aztán feltűnt. A kutya. Vagy ahogyan később elnevezték, a Kölcsönös Családi Segítségnyújtás Kutyája. De nem olyan egyértelmű, hogy ki ő. Tény, hogy férfi tűnt, kutya lett. Először úgy tűnt, a fizikai megsemmisítés bizonyult járható kiútnak. A család ajtókat zárt magára, de a férfi rájuk törte s fenyített. A rendőrök is elmagyarázták néhányszor, hogy saját lakásban otrombán viselkedni nem bűncselekmény. S egyszer csak az alkoholban tartósított ráncos ember erőtől duzzadó, fényes szőrű állattal cserélt helyet. Ahogyan eddig az apa üvöltött a családdal, úgy bántak a kutyával az áldozatok. Az elkeseredettség boszorkánysága, morfondíroztak a szomszédok. S a lány, sétáltatás idején, hosszú csontot cipelt magával. Fekete rovátkák sorakoztak a csonton. Föliratkoznak, akik rászorulnak, fogták fel a helyzetet a szomszédok. A kutya körbejárja a családszipolyozók fészkeit, s nem felfal, de magába fogadja a sakkban tartókat, megnyomorítókat. Ha hörög, fröcsög valaki a vékony falak mögött, joga van a szomorú többieknek a segítségnyújtásra. Hány lélek fér egy kutyába, hol él majd ez az állat, ha beléköltözik a környék minden érzéketlen pokróca, nem volt válasza egy szomszédnak sem. Ki a tulaj, ki a gazda? Kollektív eb. Mindenkinek jussa van a maga bunkójára. Ha a kutya csendje az úr, a megszabadultak jönnek rá a maguk tahóságának az ízére. Hiányozni tud. Talán nem világméretű összeesküvés. Lakótelepérdek. Kölcsönös Családi Segítségnyújtás Kutyája. S mivel minden varázslat mögül elővillan az eredeti átok, negyedévenként minden kutyába zárt banális garázda, négyfalbetyár magára eszmél, s mintha palackban ágálna, csapkod, vagdos régi birodalmában, egy meghitten rosszízűt. Ahogy a kutya megugatja a holdat.