Külföldiül tudni kell

Ma a nyelvi sokszínűség és az élethosszig tartó nyelvtanulás ünnepét üli Európa. Az Európa Tanács kezdeményezésére az Európai Unióval együttműködésben már ötödik alkalommal ünnepeljük a nyelvek európai napját. Korunkban legalább egy idegen nyelv ismerete elengedhetetlen, ezt az állítást aligha tagadhatná bárki. Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz, tartja a jól ismert mondás is.

Ma már egy jobb állás elnyerésének is egyik legfontosabb feltétele, hogy a jelölt minél magasabb szintű idegennyelv-tudással rendelkezzen. Hovatovább, a megszerzett idegen nyelvi ismeretek birtokában az anyanyelvünket is nagyobb fokú tudatossággal használhatjuk. Több lapos bölcsességgel már nem szívesen fárasztanám a kedves olvasókat, inkább valami mással hozakodnék elő.

A nyelvtanulással kapcsolatban ugyanis nekem mostanság egy anekdota jut eszembe, melyet Kardos G. György író, minden idők talán legjobb magyar publicistája jegyzett le egy alkalommal. Remélem, megbocsátják nekem, ha most – idegen tollakkal ékeskedve – önök elé tárom a sztorit, de azt hiszem, számos tanulsággal szolgálhat a – mondom még egyszer – kölcsönvett történet. Előzetesen annyit, hogy egy budapesti kávéházban játszódik, és azzal kezdődik, hogy egy különös akcentussal beszélő vendég két-háromperces lágy tojást kér pohárban, vajjal és enyhén pirított kenyérrel.

– Uraságod ugyebár nem magyar? – érdeklődik a pincér.

– Nem – feleli a vendég. – Én vagyok orosz.

– Milyen jól tetszik beszélni magyarul – álmélkodik a pincér.

– Én tanulok szisztematikusan magyart – mondja nem kis büszkeséggel a vendég. – Mindennap tíz szó. Az egy héten hetven szó. Egy hónapban háromszáz szó. Egy évben pedig háromezer-hatszázötven szó – ezután jelentős mozdulattal megkopogtatja a homlokát. – És tetszik látni, ez mind van itt, ebben a kis segemben.