Külföldi lapok a cunami következményeiről

Világméretű polgári védelem megszervezését és a harmadik világra jellemző elmaradottság felszámolását tartja szükségesnek az ázsiai katasztrófa kapcsán a nemzetközi sajtó, amely a természeti csapás lehetséges politikai következményeire és az arányaiban példátlan segélyezés buktatóira is felhívja a figyelmet.

„Egy valóban világméretű polgári védelmi rendszer” megszervezése az ENSZ keretében. Ezt az ötletet vetette fel a Libération című baloldali-liberális francia újság, amely az egyik legnagyobb fenyegető csapdának a szervezetlen segélyezést tartja, amikor a juttatások elszivárognak a korrupt környezetben vagy végül politikai célokat szolgálnak. „A legnagyobb veszély a feladás és a felejtés, mihelyt a látvány keltette megrázkódtatás és a részvét hatása szertefoszlik” – figyelmeztetett szerdai számában az újság, amely a másik nagy kihívásnak az újjáépítést nevezte. Emlékeztetett arra, hogy az iráni Bámban bekövetkezett földrengés példája nem ad okot derűlátásra. „Irán alig egy százalékát kapta meg annak az egymilliárd dollárnak, amelyet a 30 ezer halott keltette nyomás alatt ígértek. A város egy évvel később még mindig az újjáépítésre vár” – írta a Libération.

A konzervatív Le Figaro szerint a tragédia nagyságát a fejlődésbeli elmaradottság súlyosbítja, és a haladást ajánlja gyógyírként a természet tombolására. „A gazdag térségek bonyolult műszaki rendszert fejlesztettek ki a földrengés ellen, amit a szegények nem engedhetnek meg maguknak” – utalt a Csendes-óceán partvidékén működő előrejelző rendszerre. A történtek újabb okot adnak „az államok összefogására, hogy a kiotói jegyzőkönyvhöz hasonlóan megoldásokat találjanak az éghajlat felmelegedésével szemben. Egy okkal több arra is, hogy fokozzák a segélyezést, valamint a párbeszédet Észak és Dél között. Nem lesz elfogadott és elfogadható globalizáció a jólét és a haladás elterjesztése nélkül” – vélekedett a Le Figaro.

A milánói Corriere della Sera a természeti csapások politikai vonzatait fejtegette. „Még ha érzéketlennek és előrángatottnak tűnhet is, fel kell tenni a kérdést, milyen következményei lesznek az ázsiai tengerpartot sújtó katasztrófának. Megkérdőjeleződnek-e az érintett országok kormányai? Felszítja-e a harmadik világ országainak dühét a „kapitalista modell” miatt, amelyet sokan közülük átvettek? Megerősödnek-e ezekben a térségekben, ahol az iszlám egyébként is határozottan jelen van, az iszlám fundamentalizmus sejtjei? Nem követik-e globalizáció- és Nyugat-ellenes politikai hullámok a tenger rendellenes hullámait? – tette fel a kérdést az olasz újság.

A torinói La Stampa szerint a mostani elemi csapás nem a kivételes természeti jelenség és az áldozatok hihetetlenül magas száma miatt tűnik másnak és felkavaróbbnak a többi szörnyű, mégis könnyen feledésbe merült katasztrófához képest, hanem ezért, mert modern életstílusunk egyik fejlődő aspektusát találta telibe: a globális idegenforgalmat, amely átugrik gazdasági és kulturális különbségeket. „Sokan bizonyára azt gondolták, hogy ezzel a turizmussal komolyan, talán döntően hozzájárulhatnak a világban lévő egyenlőtlenségek csökkentéséhez”.

A barcelonai La Vanguardia azt emelte ki, hogy „a világ a legnagyobb segélyezési művelet előtt áll, amelyet egy természeti csapás után valaha el kellett végezni. Az ENSZ még soha nem találta szembe magát ilyen feladattal. Most itt a nagy alkalom a világszervezet számára, hogy hatékonyságát bebizonyítsa”.

A zürichi Tages-Anzeiger szerint a természet hatalma „középkori dühvel mutatta meg a modern világjáróknak: csak egy Föld van. A biztonság, a katasztrófa-előrejelzés és a szolidaritás mindenkit érint ezen a bolygón”.

A Basler Zeitung című svájci újság hangsúlyozta: „ilyen természeti jelenségek a jövőben is be fognak következni, nagyobb vagy kevésbé súlyos következményekkel, minden még felállítandó előrejelző rendszer ellenére is. A földi paradicsomokat nem az örökkévalóságnak építették.”