Krumplitörvények

Ez utóbbiak pedig a következők. A: saláta típus (nem szétfövő), B: főzni való (kissé szétfövő), C: sütni való (szétfövő). Csomagolt krumplin kötelező feltüntetni a csomagoló cég nevét, címét, és a krumplik minimális méretét. Utóbbit nyilván azért, hogy ha valaki panaszt tenne a krumpli méretére, egyszerűbb legyen felelősségre vonni az illetékeseket, akik felelősek azért, ha mondjuk egy 3,5 centiméteres átlagátmérőjű krumplikat hirdető csomagban kisebbeket is találunk. Meg nyilván a piacon is könnyebb lesz minden, hiszen az eladó kapásból meg tudja mondani, mennyire szétfövő az adott fajta.

Tessék mondani, mennyire fő szét ez a krumpli? Hát, kedveském, az attól függ. Mitől? Hát, hogy mennyire főzik szét. A szakterület ismerői szerint a téma ilyetén való bagatellizálása nem helyénvaló, ugyanis a felsorolt csoportok a valóságot tükrözik: bárki meggyőződhet róla, hogy bizonyos burgonyafajták sütésre vagy főzésre alkalmasak-e inkább, és aki teszem azt vendéglátással foglalkozik, annak tényleg nem mindegy, melyik típusból vesz hat mázsát.

Így elsőre sokaknak még mindig az az érzésük támadhat, hogy az új rendelet miatt Magyarországon nem könnyebb, hanem nehezebb lesz krumplit vásárolni. Ez viszont téves meglátás, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy Szlovákiában egy hasonló rendelet már évek óta érvényben van. Az állami állategészségügyi és élelmiszeripari felügyelet ráadásul négy alcsoportba osztja a burgonyákat típusuk szerint, és ezeket az információkat nálunk is fel kell tüntetni. Itt viszont megkülönböztetnek szilárd és félszilárd típust, majd közepesen és erősen szétfövő fajtákat. A jogszabályt ráadásul olyan műgonddal alkották meg, hogy ha két típus keresztezéséből származó fajta kerül a csomagba, azt is kötelező feltüntetni, hogy melyik típus tulajdonságai a dominánsak. Vagyis nekünk, Szlovákia polgárainak már most is könnyű a krumplivásárlás. És tényleg könnyű, mert gondoljunk csak bele a legutóbbi krumplivásárlásunkba: kimentünk, megvettük, hazavittük. Szóval tényleg nem bonyolult. Jó ezt tudni. És büszkeséggel tölti el az embert, hogy míg egyes szomszédos országok csak mostanra verekedték el magukat idáig, mi ezt a fejlettségi szintet már évek óta magunkénak tudhatjuk.

Azért biztos, ami biztos, a legközelebbi piacos krumplivásárlásnál kérdezzünk rá a kofánál, melyik típusba tartozik, amit ő most épp árul, ha már köteles erről tájékoztatni. Ha visszakérdez, hogy: hát, milyen kell? – akkor kezdjünk gyanakodni.