Közel a Távol-Kelethez

Sőt sok esetben nagyobb volt az érdeklődés, mint amikor az amerikai elnök európai körúton vett részt. Ennek legfőbb oka a távol-keleti térség súlyának fokozatos felértékelődése és ezzel párhuzamosan Európa súlyának relatív – a Távol-Kelethez viszonyított – csökkenése. Természetesen a kelet-ázsiai térség gazdasági, politikai, kereskedelmi és katonai erejének gyors növekedése olyan tényező, amelyet Washingtonban sem hagyhatnak figyelmen kívül. Az USA számára – az Európával meglévő kulturális és civilizációs gyökerek, valamint közös történelmi örökség ellenére – Ázsia legalább olyan fontos, mint az öreg kontinens. Az elmúlt évtizedekben ugyanis az Atlanti-óceán partjairól fokozatosan a Csendes-óceán partjaira tevődött át például a világgazdaság és világkereskedelem súlypontja. Ez a folyamat az Egyesült Államokon belül is megfigyelhető, ahol a hagyományos gazdasági és politikai központnak számító keleti partvidék fokozatosan veszít a súlyából (mellékesen a nyugati Kalifornia már rég az USA leggazdagabb és legnépesebb tagállama). Még nagyobb mértékben növeli a csendes-óceáni térség súlyát az elmúlt évtizedek során tapasztalt hihetetlen mértékű gazdasági növekedés. A kelet-ázsiai növekedés dinamizmusa nem csökkent, az egyetlen komoly változás, hogy a növekedés „motorjává” Japán helyett egyre inkább Kína válik. Nem szabad azonban elfeledkeznünk Dél-Korea, valamint a többi délkelet-ázsiai ország teljesítményéről sem. Ráadásul – amerikai szemszögből nézve a dolgokat – ha a biztonságpolitikai összefüggéseket elemezzük, nyilvánvaló, hogy Kelet-Ázsia az a térség, amelyben a jövő évtizedekben komoly kihívója akadhat a globális amerikai befolyásnak. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az USA számára sok esetben fontosabbnak tűnik Kelet-Ázsia, mint Európa. Sértődöttség helyett Európának elsősorban két dolgot kellene tennie, hogy elkerülje a számára kedvezőtlen fejlődést. Az egyik, hogy fokozza saját „tempóját”, beleértve a gazdasági fejlődést, a csúcstechnológiába irányuló befektetéseket, jobban összehangolja politikáját a külvilág felé, valamint javít katonai képességein, hogy politikai döntéseinek nagyobb súlya legyen. A másik, hogy tudatosítja a nemzetközi kapcsolatokban végbemenő hangsúlyeltolódást és a stratégiai realitások változását, s megpróbál szorosabb kapcsolatokat építeni az egész Távol-Kelet felé. Európa kelet-ázsiai politikája – abban az esetben, ha komolyan gondolja, hogy „globális tényező” akar lenni – nem korlátozódhat a kereskedelmi megállapodások és a megrendelések politikai támogatására. Sok esetben úgy tűnik, Európa legfőbb célja Kelet-Ázsiában, hogy több Airbust és erőművet adjon el. Ez szintén fontos dolog, de nem elég.

De térjünk vissza Bush látogatásához. Miért éppen Kínát, Japánt, Dél-Koreát és Mongóliát kereste fel? Peking az egyik legfontosabb kereskedelmi partner az USA számára, politikai és stratégiai értelemben már most Kelet-Ázsia hatalma. Ráadásul a jövő évtizedekben minden valószínűség szerint annyira megerősödik, hogy megkerülhetetlen lesz nemcsak a Távol-Keleten, hanem Délkelet-Ázsiában, sőt, Közép-Ázsiában is. A Pekinggel való kapcsolatok tehát a mindenkori amerikai kormány számára egyre fontosabbak lesznek. Japán az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesének számít, ezért szinte elképzelhetetlen egy kicsit is fontosabb amerikai látogatás a térségben Tokió közbeiktatása nélkül. Dél-Korea esete viszonylag szintén egyértelmű: Japánt követően az USA legfontosabb térségbeli szövetségese. Ez abban is megmutatkozik, hogy Japán után éppen Dél-Koreában állomásozik a legtöbb amerikai katona a térségben. Szöul szerepét kiemeli az iraki szerepvállalás is, valamint az észak-koreai nukleáris program esetében sem kerülhető meg a dél-koreaiak álláspontja. Ami Bush mongóliai látogatását illeti, az ok minden bizonnyal Ulánbátor iraki szerepvállalása lehetett, amelyért az amerikai elnök személyesen szeretett volna köszönetet mondani.

Ami a látogatás eredményeit illeti, nem igazán beszélhetünk átütő sikerről. Van azonban a vizitsorozatnak egy tanulsága számunkra, európaiak számára is: érdemes nagyon odafigyelni a hasonló eseményekre, mert ilyenkor olyan súlyú és léptékű stratégiai kérdések dőlhetnek el, amelyek döntő hatással lesznek-lehetnek a nemzetközi kapcsolatokra.

A szerző külpolitikai elemző