Koszovót még elnevezni is bajos

Sokszor használják a „tartomány” kifejezést, ami egyértelműen arra utal, hogy Koszovó Szerbia része, ezért ez az elnevezés az albánok számára elfogadhatatlan. A Koszovó státusával kapcsolatos szerb, valamint helyi albán pozíciók egyértelműek, bár meg kell jegyezni, hogy Belgrád részéről az utóbbi időben némi kompromisszumkészség tapasztalható. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elfogadnák Koszovó függetlenségét. Ennek okait (a terület mint a szerb állam és kultúra bölcsője, a rigómezei csata stb.) már mindenki ismeri, könyvek, tanulmányok, cikkek százai foglalkoztak vele. Belgrád viszont tisztában van azzal is, hogy a „régi”, tehát az 1999 előtti módon már nem szerezheti vissza uralmát Koszovó felett, bár sokáig nem volt hajlandó elismerni más alternatívát. Most Belgrád sokszor a „kevesebb mint függetlenség, több mint autonómia” jelszó jegyében formálódó, a nemzetközi közösség által is erősen támogatott pozíció felé közelit, igaz, elég óvatos léptekkel. Nem változott viszont a helyi albánok álláspontja: egy tapodtat sem engedtek abból, hogy számukra az egyetlen lehetséges megoldás a Szerbiától való teljes függetlenség. Szintén fontos tényező a nemzetközi közösség, elsősorban az európai vezető hatalmak, továbbá az Egyesült Államok befolyása a térségben, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. De a nemzetközi közösség mind a mai napig nem volt képes olyan javaslattal előállni, amely hosszú távon mindkét fél számára elfogadható. Márpedig Koszovó státusának és ezáltal jövőjének megoldása, vagy legalább valami reális perspektíva felrajzolása nélkül nincs esély arra sem, hogy a terület gazdasági fellendülése beinduljon. A fellendülés ugyanis elképzelhetetlen külföldi befektetések nélkül, márpedig senki nem fog egy olyan helyen befektetni, amelyről nem lehet véglegesen és egyértelműen megmondani, mi lesz vele egy-két évtized múlva. Hozzá kell azonban tenni, hogy a térségben érdekekkel és befolyással rendelkező hatalmak előbb-utóbb kénytelenek lesznek reális rendezési folyamatot beindítani, még annak árán is, hogy az esetleg nagyon fájdalmas lesz valamelyik félnek. Annak ellenére ugyanis, hogy komoly haderő állomásozik Koszovóban (nagyjából 18 ezer katona), távolról sem beszélhetünk végleges stabilizációról. Másrészt a már említett csaknem 20 ezer katona komoly anyagi és katonai erőforrások lekötésére kényszeríti szinte az öszszes európai országot, beleértve a nagyobbakat is. Márpedig tudvalevő, hogy az európai országok katonai költségvetéseivel szinte állandó problémák vannak, és nem kisebb gond az sem, hogy sokszor problémát okoz megfelelő számú kontingens kiállítása az Európán kívüli akciókhoz. Márpedig ha a koszovói helyzet javulna, az lehetővé tenné különösen a nagy európai országok számára, hogy felszabaduló egységeiket átcsoportosítsák máshova. Sokak számára a legegyszerűbb megoldásnak az tűnhet, ha dacára a szerb ellenállásnak, Koszovó egyszerűen függetlenné válna. Csakhogy figyelembe kell venni a következményeket is, különösen Bosznia-Hercegovinával összefüggésben. Ha ugyanis Koszovó függetlenné válna, azonnal jelentkeznének a boszniai szerbek, hogy ők pedig Szerbiához akarnak csatlakozni. Ez pedig ismét oda vetné vissza a balkáni helyzetet, ahonnan elindult csaknem tíz évvel ezelőtt a stabilizációs folyamat. Annak ellenére ugyanis, hogy Bosznia-Hercegovinában távolról sem ideális a helyzet, a nemzetközi közösség sok mindent elért az országban. Egyébként ennek jele az is, hogy a NATO tavaly decemberben átadta az ottani misszió vezetését az Európai Uniónak (bár egy kisebb NATO-központ, illetve az amerikai jelenlét bosnyák kérésre megmaradt). Márpedig mindenki attól fél, hogy ha a koszovói albánok megkapnák a függetlenséget, az destabilizálhatná Boszniát.

Ráadásul még nem szóltunk Macedóniáról, ahol csak az Európai Unió nagyon is intenzív közbenjárásával, mi több, katonai szerepvállalásával sikerült elkerülni, hogy destabilizálódjon a legdélibb volt jugoszláv tagköztársaság. Mindezek ellenére azonban biztosnak tűnik, hogy Belgrád már nem szerzi vissza Koszovó felett azt az ellenőrzést, amelyet egykor gyakorolt. Még az is lehetséges, hogy mindezen veszélyek és a szerb kezdeményezések ellenére Koszovó mégiscsak függetlenné válik. A kérdés az, hogy is fogják nevezni, illetve hivatalosan elismerni a független Koszovót. Elképzelhető ugyanis, hogy gyakorlatilag teljesen független lesz, jogilag azonban valamilyen jelképes szál köti majd Belgrádhoz. Ám a dolgok jelenlegi állása szerint a koszovói albánok számára még ez a megoldás is elfogadhatatlan.