Koszovó: kihagyott lehetőség

Csaknem mindegyik európai ország elismerte Koszovót, 2008 óta csak öt tart ki amellett, mint a pozsonyi kormány. Persze, ez nem olyan téma, amitől az ismert és borzasztó frázis szerint olcsóbb lesz a kenyér, de legalább két ok van, ami miatt ez a hozzáállás a Fico-kormány rossz döntéseinek sűrű erdejéből kimagaslik. Az első belpolitikai. Érdemes megnézni, melyek azok az országok, amelyek nem ismerik el Koszovót: Ciprus, Görögország, Románia és Spanyolország. A minta egyértelmű: Nyugat-Európában ezzel a kérdéssel nem szórakoznak, csak a végek, a saját kisebbségi és határértelmezési problémákkal küszködő, korrupt demokráciák tétováznak. Ne higgyük, hogy az ötösfogat bármelyike külpolitikai indíttatásból mondja azt, amit: saját szavazóikhoz, Szlovákia (és Románia) esetében az ország területi integritását a magyaroktól féltőkhöz beszélnek. Ez a gyalázatos tény azt mutatja, hogy a pozsonyi kormány még mindig illojális rétegnek tartja a magyar kisebbséget, holott az sem cselekedeteivel, sem szavazatával erre nem ad okot .

A második külpolitikai szempont, de ne gondoljuk, hogy a Balkánnal kapcsolatos szlovák érdeklődésről van szó. (Lajčák külügyminiszter diplomáciai elismertségét pont abban a régióban szerezte, de a bársonyszékbe ülve mintha mindent elfelejtett volna, amit addig tudott.) Arról van szó, hogy Koszovó el nem ismerése gesztus az ország függő státusának fenntartásában erősen érdekeket Moszkva irányába. Ez a ciprusi–görög– szlovák triónál lehet igazán erős motiváció, mindhárom lépések sorát tette a putyini Oroszország felé. Az oroszoknak azért fontos ez, mert így nemcsak az ő kamu államalakulataiknak van gondjuk a legitimitással (Transznyisztriától Dél-Oszétiáig), hanem Európán belül, a „Nyugatnak” is marad egy ilyen ügye. Pozsonyi támogatással.

Pedig Szlovákia jól medializálhatná a helyzet rendezését. Az EU hosszú távú érdeke, hogy valamiféle gesztussal éljen a tőle elsodródó Szerbiával szemben, például a szerb többségű Észak-Koszovó státusának rendezésével. A saját kicsinyességén felülemelkedni tudó szlovák kormány tökéletes eszköze lehetne a megbékélésnek: szláv ország, de Szerbiával nem határos és nincs ott érdekeltsége; közben az EU tagja, és hamarosan annak soros elnöke lesz. Ha a Fico-kormány valami olyasmit mondana, oké, elismerjük őket, de csak akkor, ha […], az Belgrádban és Pristinában is jól csenghetne. Szerintem Brüsszelben is, maximum Moszkvában nem, de ez nem lehet szempont.

A szlovák kormánynak semmi oka jelenlegi, bődületesen rossz Koszovó-politikájának fenntartására. Viszont lehetősége nyílna az EU szintjén is fontos mediátori tevékenységgel javítani az ország nemzetközi megítélését, a központba helyezni az országot, legalább néhány pillanatra.