Kopcsay: mi az a csodálatos erő, ami összetartja a koalíciót?

Ez a mitológia tovább él a szlovák politikában. Aki hazafi, annak büszkének kell lennie Szvatoplukra, meg Cirillre és Metódra. A választók bizonyos típusánál működik ez a retorika, ezért vette elő Robert Fico a július 5-i dévényi ünnepségen. A kormányfő itt Andrej Kiska elnököt is elővette, egyrészt azért, mert nem jelent meg a rendezvényen, másrészt azért, mert szerinte olyanoknak osztogat állami kitüntetéseket, akik nem is akarták ezt az államot. Nos, a „rossz elnök” például az éppen zajló Pohoda fesztivál főszervezőjét, Michal Kaščák zenészt tüntette ki. Vagy a csakugyan zenész, cseh Michael Kocábot, aki a szovjet katonák Csehszlovákiából való kivonulásáért tett sokat. Mindketten a mai napig aktívak a polgári társadalom fejlődésének támogatásában. Ez az a típusú társadalom, amelyben a politikusoknak el kell viselniük a nyilvános kontrollt, s talán ez nem tetszik Ficónak. S ezért nem érti azokat az értékeket, amelyeket Kiska képvisel.  Fico világszemlélete sokkal egyszerűbb: 1989 előtt a kommunista rezsimmel működött együtt, amely üldözte a keresztényeket. Ma nem gond számára megünnepelni a keresztény ünnepet, több más volt kommunistával együtt, s azokat szidni, akik nem akarták az önálló Szlovákiát. Tömören fogalmazva: ez a többséghez való alkalmazkodás művészete. S mindenekelőtt a szilárd hatalomgyakorlásé. SERES: AZ 1984 DISZTÓPIA, NEM HASZNÁLATI UTASÍTÁS Majdnem megesett, hogy a koalíció Cirill és Metód miatt kapott hajba. Talán azért, mert Danko nem szónokolhatott az ünnepségen? Vagy a tanári fizetések miatt, amint azt a koalíciós partnerek üzenték? Esetleg Jahnátek és az energetika felletti kontroll miatt? Ki tudja. A koalíció kitart, mint az a bizonyos három szvatopluki vessző, s a polgár inkább nem firtatja, mi az a csodálatos erő, ami összetartja. A szerző a SME publicistája