Kompország végre kiköt

Történt mindez 2003 júniusában, a Kereszténydemokrata Internacionálé végrehajtó bizottságának lisszaboni ülésén, a Fidesz javaslatára. Magyarországot akkor szocialisták kormányozták, az akkori külügyminiszter, Kovács László „szomorúnak” nevezte, hogy „a Fidesz és személy szerint a volt miniszterelnök, Orbán Viktor ilyen mélyre süllyedt.” Azóta nagyot változott a világ, megint elmarasztalta Magyarországot egy, a fenti szervezetnél kissé fontosabb európai testület, Orbán Viktor süllyedésének pedig nem az volt a legmélyebb pontja. A most baloldali hazaárulókról, szocialista-nagytőkés összefogásról, a rezsicsökkentés kiváltotta diktátumról deliráló, volt liberális turulmagyarok napok óta lövik ki nyílzáporukat a Nap felé, támadásra készülnek Európa ellen, hiszen az unió immár ellenünk, magyarok ellen van, különben nem a szembejövő sávban közlekedne mind. A nagy többséggel elfogadott Tavares-jelentés a kétséges humorú Fidesz-kommunikációban immár tovaris-jelentésként szerepel, Brüsszel az Moszkva, megint valakik elő akarják írni nekünk, kik legyünk, és hogyan viselkedjünk úri szalonban. „A magyar Országgyűlés csodálkozásának ad hangot, hogy az EP olyan határozatot hozott, amelyhez nincs joga, és amellyel túllépi hatáskörét” – vágott vissza óvodás szinten a Fidesz. Jó, az európai intézmények persze tudnak igen arrogáns módon, százféleképpen beleszólni tagállamaik belügyeibe – ezúttal azonban csak azokat az alapvető értékeket kérték számon, amelyekre anno mi magunk is szerződtünk. Ha tehát Orbán komolyan gondolja azt, hogy egyszerűen nem tartja magát a Tavares-jelentés ajánlásaihoz, akkor paradox módon még igaza is lehet abban, hogy ez a jelentés „veszélyes egész Európa számára”. Magyarország elleni támadás? Az európai baloldal diktátuma? Hazánk gyámság alá vonása? Aki a magyar kormány alkotmánymódosítását bírálja, az a magyar népet bírálja? Amelyekről amúgy szó sem volt a választási kampányban? Miről beszél a törvényesen megválasztott miniszterelnökünk, ahelyett, hogy végre kilépne a denial állapotából, és szembenézne a valósággal?” A jelentés elfogadásával Európa végre nemet mondott Orbán Viktor miniszterelnökre és alkotmányos forradalmára” – állapította meg találóan Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász, aki az EU-nál precízebben és értőbben boncolgatja a három éve reálisan létező magyar demokratúrát. Ennyi történt, nem kevesebb. Számos libertárius, demokratikus és euroszkeptikus érv létezik persze az EU további „birodalmasodása”, föderációvá egyesítése ellen, ha komolyan vesszük az egyén jogairól, szabadságáról és tulajdonáról, valamint a szubszidiaritásról szóló nemes európai elveket. Amit azonban a Fidesz csinál, az véletlenül sem az egyén, hanem egy egyre represszívebb, egyre több területet maga alá gyűrő állam „szuverenitását” védi az egyelőre egyetlen, távolról sem hatékony külső kontrolltól. „Nem a kormányzást éri a kritika, hanem a magyarokat” – manipulált a sötétebb választói rétegek kedvéért a miniszterelnökünk, egyértelműen Kelet felé navigálva Kompországot. A távoli, boldog Kazahsztán, a népi Kína, a baráti Azerbajdzsán, a mindig mosolygó emirátusok partjai felé. A két part közti „mászkálás” véget ér: Kompország lassan, de biztosan kiköt.A szerző a hvg.hu publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője