Komáromi professzorles

A komáromi Selye János Egyetem professzori, docensi és adjunktusi állásait kívánja betölteni pályázat útján. És mit gondolnak, hol hirdette meg a vezető pedagógiai dolgozók posztjait az alakulófélben lévő felsőoktatási intézmény? Figyelmes olvasóink tudják, igen, az Új Szó Állásles rovatában. Mindjárt a kőművesállásokat, őrszolgálati posztokat és virágkötői karriert kínáló hirdetések mellett, ugyanott, ahol gyógyszappanok és gyertyák forgalmazására is keresnek munkatársakat. Valószínű, hogy törvény kötelezi az egyetem vezetőségét a nyílt pályázat kiírására, úgy tudom, az is feltétel, hogy valamilyen sajtótermékben is megjelenjen a hirdetés, ez a módszer azonban legalábbis komikus. Tegnap utánanéztem, van ebben az országban összesen 1196 professzor. Azt nem sikerült megállapítanom, közülük hányan beszélnek magyarul, de gyanítom, hogy számuk egy-két tucatra tehető mindössze. Kíváncsi vagyok, közülük hányan munkanélküliek, és hányan böngészik az Új Szó álláshirdetéseit. De ha vannak ilyen profok, ebben a pillanatban megkövetem őket, hiszen nem róhatjuk fel nekik, hogy sem az ugyanott meghirdetett buszsofőri, sem pedig az áruforgalmazói álláshoz nem fűlik a foguk. Szlovákul is szerepel, hogy a beküldendő személyi kérdőív az nem más, mint „osobný dotazník”. Ha én állástalan professzor lennék, kikérném magamnak, hogy feltételezik, ennyit sem értek szlovákul. Vagy magyarul. Aztán azt is elolvastam, hogy Albert Sándor, a Selye János Egyetem megbízott vezetője a múlt héten ugyanennek az Új Szónak a címoldalán jelentette ki, hogy: „Adott a képzést garantálni hivatott, részben hazai, részben magyarországi tanárok és docensek személye is.” Akkor én ezt most nem értem. Van valakinek ötlete? (Csak docensek írjanak.)