Kivonulás

Alaposan megváltozott az a környezet, amiben a politikai pártok, a társadalmi szervezetek tevékenykednek, vagy akár az egyének élnek. A klasszikus, helyhez kötött közösségről már alig beszélhetünk, megbomlanak az évtizedes tradíciók. Mindehhez két, szimbolikus jelentőségű év végi hír is kapcsolódik. Malina Hedvig decemberben megkapta a magyar állampolgárságot, a rendőri szervek és az állam folyamatos zaklatása elől külföldre távozik, Győrben éli tovább az életét, miközben férje továbbra is Szlovákiában dolgozik.

Peter Sagan szlovák kerékpáros bejelenti, Monacóba költözik a sportág rossz helyi viszonyai (és ki nem mondva ugyan, de minden bizonnyal a városállamocska sokkal kedvezőbb adózási rendszere) miatt. A két eset erkölcsi dimenzióit tekintve természetesen egyáltalán nem hasonlítható össze, viszont közös bennük, hogy megmutatják, a jelenlegi viszonyok és körülmények között milyen könnyű kiszakadni a régióból és egy új országban kezdeni újra az életet.

Malina Hedvigen és Peter Saganon messze túlmutat a probléma súlya, hiszen az év végi ünnepek idején valószínűleg mindenki tapasztalja a jelenséget saját, szűkebb környezetében. Szinte alig van olyan család, amelyet ne a szűkebb vagy a tágabb régióból, vagy egyenesen külföldről kellett volna összehívni a karácsonyi ünnepekre. A kötelező rokonlátogatások után pedig a fiatalok és a külföldön munkát vállalók a családjukkal együtt ismét távoznak, sokan hónapokra vagy évekre. A jelenség természetesen nem új és nem egyedi, legfeljebb azért tűnhet szokatlannak, mert a bársonyos forradalom előtt a kommunista Csehszlovákia belső és külső zártsága konzerválta a helyi viszonyokat, tartósította a közösségeket. A határok kinyílása, majd a régiók leszakadása, a külföldi munkavállalás egyszerűsödése és a minőségi oktatás iránti kereslet fellendülése ugyanakkor olyan kihívásokat jelent a helyi közösség számára, amit – az elszlovákosodással vagy az elöregedéssel ellentétben – igazából meg sem neveztünk az utóbbi időben a szlovákiai magyar közgondolkodásban, megoldások pedig egyáltalán nem hangzottak el ezekre a problémára.

Márpedig ha valamire rövid időn belül választ kell adni a magyar közösség túlélése és gyarapodása szempontjából, az az ingázó, rövidebb-hoszszabb időre régiójukból kiszakadó tömegek megfogása, integrálása, vagy akár erőforrásaik és tudásuk felhasználása. Hiszen jellemző módon az a csoport távozik, amelyre a legnagyobb szükség lenne helyi szinten: a tudásvágyó, vállalkozó kedvű, aktív fiatalok. Feltétlenül ki kell találni, mi legyen velük, hogyan segíthetnek jelenlétükkel és távollétükben egyaránt a családnak, a régiónak, ha úgy tetszik, a közösségnek.